Charles Dickens: A Christmas Carol

A klasszikus történetet nagy vonalakban mindenki ismeri, biztosan sokan látták valamelyik belőle készült filmet is. Dióhéjban az a cselekmény, hogy Ebenezer Scrooge-ot, aki ki nem állhatja a karácsonyt, meglátogatja karácsony éjjelén egy szellem, és megpróbálják rávenni, hogy változtasson a hozzáállásán.

Először a volt üzlettárs érkezik, aki hosszú láncot húz maga után: azt, amit életében saját maga kovácsolt, mert elzárkózott az ünnepléstől és az embertársaitól. A második az elmúlt karácsonyok szelleme, aki megmutatja Scrooge-nak, hogyan jutott odáig, hogy egyenesen gyűlölje a karácsonyt. Aztán következik a jelen karácsony szelleme, aki megmutatja, hogyan töltik mások az ünnepet. Utolsónak érkezik a jövő karácsonyok szelleme, aki megmutatja, hova jut Scrooge, ha nem tér magához sürgősen. Mindegyik szellem látogatása megrázó, mert mindegyik megmutatja, milyen végtelenül magányos ember a főhős, ráadásul saját hibájából kifolyólag, hiszen többen próbálnak nyitni felé, de ő elzárkózik mindentől és mindenkitől.

Szépen bemutatja ez a kisregény, miről szólna a karácsony, és miért nincs értelme durcásan elzárkózni tőle: egész egyszerűen jó szívvel kell egymásra gondolni, ha máskor nem is megy, legalább ezen az egy ünnepen, és meg kell próbálni örömet okozni másoknak, mert adni sokszor legalább olyan jó, mint kapni.

Igazi karácsonyi ének, nem kizárt, hogy még lekerül a polcról valamelyik karácsonyi időszakban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai