December 27.

Miután a karácsony kissé zsúfoltra sikerült, mint mindig (de legalább van családunk), a 27-ét a pihenésnek szenteltem. Ennek megfelelően negyed 12-kor keltem, aztán ténferegtem egy kicsit, aztán elolvastam az Azt meséld el, Pista!-t, aztán megnéztem a Karácsonyi szerelem című filmet. Aztán telt-múlt az idő, aztán ebédeltem, aztán elmentem sálat venni a további hóembereknek meg fémdobozt a sütiknek, hogy ne száradjanak szét szilveszterig, aztán hóembert építettem, aztán megint volt furcsa beszélgetésem a múlt héten említett feleséggel, amikor is negyed órán át tájékoztatott arról, hogy neki milyen jó a házassága, és ők hogy szeretik egymást, én meg azóta sem értem, nekem ehhez pontosan mi közöm, és pontosan miért is velem osztotta meg, szürreális az egész. Aztán sétálni vittem Marcit az Éva nénitől karácsonyra kapott kabátjában, amiben furcsán érezte magát, ami abban nyilvánult meg, hogy szinte el nem mozdult a lábam mellől akkor sem, amikor nem volt rajta póráz, és úgy viselkedett, mint egy kisangyal. (De lehet, hogy nyugtatót vett be, vagy ivott valamit, csak kevésbé valószínű. Inkább az lehet a jelenség oka, hogy még szoknia kell a ruhát, hiszen sosem volt még rajta olyan. Pedig amúgy csinos, csak a feszengésével iszonyú vicces.)

Végül este még olvastam, mégpedig a pöttyös könyvemet, amire két hete nem volt idő.
Egészen pihentető nap volt.