Jókedv over
Most már nem lehet panasz arra, hogy jókedvű lennék. Elmúlt. Sőt. Most már görcsöl a gyomrom, meg időnként sírhatnékom is támad. A konkrét problémán kívül még az is történt ma például, hogy amikor indultam tanítani, nem engedtek le a metróba, sőt tereltek kifelé mindenkit, és mondta az ellenőr, hogy a metró alá esett valaki, és mikor kiértem az aluljáróból, akkor jött egy csomó tűzoltó, pár perc múlva szintén csomó mentő meg rendőr, és ettől teljesen bestresszeltem, és majdnem elsírtam magam azon, hogy milyen rossz halál lehet metró alá esni. (Nem tudom, miért gondoltam, hogy meghalt az illető, mert az esetek kb. felében írják csak ezt a neten, de ez a mai nő egyébként pont meghalt.)
Ebben a jókedvmulasztásban segít az a szokásom is, hogy ha eleve kezd múlni a jókedv valami miatt, akkor gyorsan eszembe jut még 2-3 egyéb olyan dolog, ami régen történt ugyan, de akkor rosszulesett, így sokkal gyorsabban jutok el a befordulásig, mintha csak a jelen problémákon pörögnék. Ma például sokadjára is felismertem este, hogy én milyen reménytelenül sok és komoly gátlással és kisebbségi komplexussal éltem sokáig, és ebben kinek milyen szerepe volt, pl. hogy az ismeretlen okból eleve fennálló, de nem olyan súlyos probléma a gimi 8 éve alatt fejlődött ki teljesen, és ilyenkor mindig arra gondolok, milyen jó, hogy nem kell már nekem gimisnek lenni, meg hogy vajon miért pozitív emlék összességében a Jedlik, mikor nagyon sok jó dolog azért nem történt ott velem, már ha az osztályra gondolok. Na, hát szóval most ezen kezdtem rágódni ismét, mert nem rágtam még át ezerszer az elmúlt hat (!!! jó ég!) évben.
Valamint mégis kéne venni egy határidőnaplót 2011-re. Igen, ez március 23-án jut eszembe, amikor egy nap alatt mintegy öt-hat olyan dologra derül fény, amit fontos lett volna elintézni, de már mindegy, vagy ha még nem mindegy, akkor valószínűleg haragudni fognak rám. És ha lenne egy határidőnaplóm, mint az elmúlt három évben mindig, akkor sokkal könnyebb lenne az életem.
Ebben a jókedvmulasztásban segít az a szokásom is, hogy ha eleve kezd múlni a jókedv valami miatt, akkor gyorsan eszembe jut még 2-3 egyéb olyan dolog, ami régen történt ugyan, de akkor rosszulesett, így sokkal gyorsabban jutok el a befordulásig, mintha csak a jelen problémákon pörögnék. Ma például sokadjára is felismertem este, hogy én milyen reménytelenül sok és komoly gátlással és kisebbségi komplexussal éltem sokáig, és ebben kinek milyen szerepe volt, pl. hogy az ismeretlen okból eleve fennálló, de nem olyan súlyos probléma a gimi 8 éve alatt fejlődött ki teljesen, és ilyenkor mindig arra gondolok, milyen jó, hogy nem kell már nekem gimisnek lenni, meg hogy vajon miért pozitív emlék összességében a Jedlik, mikor nagyon sok jó dolog azért nem történt ott velem, már ha az osztályra gondolok. Na, hát szóval most ezen kezdtem rágódni ismét, mert nem rágtam még át ezerszer az elmúlt hat (!!! jó ég!) évben.
Valamint mégis kéne venni egy határidőnaplót 2011-re. Igen, ez március 23-án jut eszembe, amikor egy nap alatt mintegy öt-hat olyan dologra derül fény, amit fontos lett volna elintézni, de már mindegy, vagy ha még nem mindegy, akkor valószínűleg haragudni fognak rám. És ha lenne egy határidőnaplóm, mint az elmúlt három évben mindig, akkor sokkal könnyebb lenne az életem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése