És még...

Ez az egész fénykép dolog a kedves szomszéd néni témában jött. Nekem olyan mondjuk nem volt, akihez rendszeresen jártam volna át, de emlékszem rá, hogy egyszer, amikor itt a gangon sétálgattunk anyuval, kihajolt az ablakon Babi néni, és mondta mosolyogva, hogy menjek be hozzá kicsit. Anyu szabadkozott, hogy nem akarunk zavarni, aztán mégis bementünk. Vagy 20 éve volt ez, és sokra nem is emlékszem belőle, csak két dolog maradt meg: a nappali berendezése és a teasüti illat, ami ott terjengett. Én gyerekkoromban sok emberhez kapcsoltam illatot, Babi nénié a teasüti lett, és ez egészen addig tartotta is magát, míg vissza nem költöztem ide, de előtte ha ő eszembe jutott, akkor az illat is, azonnal.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai