Kutyasétáltatás közben

azon tűnődtem, hová mehettek azok a hajléktalanok, akiket kitiltottak az aluljárókból, ha a környék egyetlen lépcsőházába sem lehet már bejutni kulcs vagy kód nélkül. A séta végére meg is kaptam a választ: olyan bankok előterében töltik most az éjszakát, ahol 24 órás ATM van. Komolyan megsajnáltam őket, mert gondolom, ott sem maradhatnak nagyon sokáig. Utána vajon hová mennek? Szerencsétlenek, na ilyen az, amikor szegény embert az ág is húzza.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai