Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke...
És ha szólnátok Gipsz Jakabnak, hogy "öreg, nálunk vannak a számláid, fizesd már be őket"?
VálaszTörlésMinden alkalommal átdobjuk az ő ládájába, csak baromira dühít, hogy nem lehet elolvasni a 36-os betűmérettel kiírt tájékoztatót, és még az sem segített, hogy egyszer rajtakaptam action közben, és szóban elmondtam neki a kiírás tartalmát, majd megmutattam, hová kell dobni Gipsz Jakab számláit. De semmi hatás. Minden telefonszámláját mi kapjuk. Ennyire nyomi nem lehet a postásunk. Hihetetlen.
VálaszTörlés