Mary Poppins
Angolul már befejeztem, magyarul még nem. Nehezen beszéltem le magam arról, hogy a mai napot ezzel töltsem, mert ma pihenés van, de azért az első 70 oldal már megvolt. Mivel csak egy órát tartott, gondolkodom rajta, hogy az esti filmnézés helyett befejezem a maradék 140 oldalt.
De nem is ez a lényeg. Természetesen utánaolvasgattam kicsit a történetnek meg az írónőnek is. Érdekes például, hogy P.L. Travers álnév volt, és a tulajdonosa 1899-től 1996-ig élt - jó hosszú élete volt. Érdekes az is, hogy az 1964-es Disney-féle Mary Poppinst utálta. Annyira haragudott azért, mert Mary Poppins egy bűbáj benne, miközben a könyvben meg tökre nem, és nem véletlenül nem, hogy soha többet nem állt szóba Walt Disneyvel, sőt még Disney halála után sem a céggel. Pedig akartak még további filmeket csinálni a könyveiből, meg akartak egy musicalt is. Utóbbit ő is akarta, és évekig tartott, míg egy Disney-független férfi meggyőzte, hogy a könyvből meg a filmből együtt lehet csak jó musical, mert a film zenéi nagyon kellenek bele. Az írónő azokat a dalokat is utálta egyébként, de végül hagyta magát meggyőzni, csak annyi kikötése volt, hogy a Disney a közelébe nem mehet a produkciónak, sőt mi több, egyetlen amerikai sem. Végül nem érte meg, hogy bemutatták a musicalt, és a rendező mondja is a könyv előszavában: csak abban bízik, hogy ha Pamela látná, azt mondaná, "Megteszi."
Sajnálom, hogy nem tetszett neki a Disney mese. Annyira jó, én úgy szeretem. Amúgy érthető, hogy kiakadt, mert tényleg fura a bűbáj Mary Poppins a mindig pokróc Mary Poppins helyett. Ráadásul valószínűleg azért cserélték ki a főszereplő személyiségét, mert egy bunkóval nehezebb lett volna eladni a filmet, és gondolom, ez nagyon dühítette az írónőt, hogy a nagyobb bevétel miatt tönkreteszik a kedvenc hősnőjét. Egyébként Mary Poppins sok mindenki volt egyszerre: az írónő édesanyja, a dadusa és ő maga is. Valószínűleg ezért kötődött hozzá annyira. Mégis jobb lenne, ha nem haragudott volna meg a filmért. Gondolhatta volna azt is, hogy ez egy másik Mary Poppins. Persze akkor meg miért állították, hogy az ő történetét filmesítik meg...
Én világ életemben abban a hitben éltem, hogy három Mary Poppins-történet van. De nem. Összesen nyolcan vannak. Nyilván mindet el akarom olvasni ezek után. Hármat meg is rendeltem két kötetben (ez még a bankszámlára kukkantás előtt történt). Maradt még három, ami egyáltalán nem lesz meg, meg egy, ami csak magyarul van meg, és nem tetszett a fordítása (Mary Poppins Opens the Door). Szerencsére ezek a könyvek is megvárnak.
Olvastam, hogy az 1980-as években leszólták az 1934-ben kiadott első könyv egyik jelenetét, amelyben Michael égetnivalóan rossz kölyök, és Mary Poppins egy iránytű segítségével utazni viszi őt meg a testvéreit. Az volt a kifogás, hogy túlzottan sztereotipikus a fejezet, mivel a négy égtájon négyféle emberrel találkoznak: egy indiánnal, egy kínaival, egy afrikaival meg egy eszkimóval. A sok hőbörgés miatt az akkor még vígan éldegélő írónő átírta a fejezetet, így az én 2008-ban kiadott példányomban már egy delfin, egy panda, egy arapapagáj meg egy jegesmedve szerepel. Még gondoltam is, milyen fura ez, és ha én angol (na jó, ausztrál...) írónő lennék 1934-ben, hát biztosan emberekkel találkoznának, például egy eszkimóval meg egy indiánnal. Egy rugóra járt az agyunk :) Amúgy olyan szomorú ez, hogy minden hülyeséget politikailag inkorrektnek kell látni, és egy teljesen ártalmatlan gyerekmesét is át kell íratni, csak mert úgy is lehet érteni, hogy északon csak eszkimók élnek. Ez pont olyan gagyi, mint amikor bejelentette valami okostojás, hogy a Hófehérke és a hét törpének új címet kell adni, mert a törpe gúnyolódás a kicsire nőtt embereken, és milyen bunkók már ezek a Grimmék. Jááááj. Amúgy várom már ezt a fejezetet - a magyar változatom 1974-es kiadású: még emberekkel fognak találkozni benne :)
És még egy utolsó. A két gyerek, akik Jane-t és Michaelt játszották a filmben, egész gyerekkorukban együtt játszottak minden filmjükben. Ezek után nem lehetett könnyű a lánynak, amikor a fiú 21 évesen meghalt.
De nem is ez a lényeg. Természetesen utánaolvasgattam kicsit a történetnek meg az írónőnek is. Érdekes például, hogy P.L. Travers álnév volt, és a tulajdonosa 1899-től 1996-ig élt - jó hosszú élete volt. Érdekes az is, hogy az 1964-es Disney-féle Mary Poppinst utálta. Annyira haragudott azért, mert Mary Poppins egy bűbáj benne, miközben a könyvben meg tökre nem, és nem véletlenül nem, hogy soha többet nem állt szóba Walt Disneyvel, sőt még Disney halála után sem a céggel. Pedig akartak még további filmeket csinálni a könyveiből, meg akartak egy musicalt is. Utóbbit ő is akarta, és évekig tartott, míg egy Disney-független férfi meggyőzte, hogy a könyvből meg a filmből együtt lehet csak jó musical, mert a film zenéi nagyon kellenek bele. Az írónő azokat a dalokat is utálta egyébként, de végül hagyta magát meggyőzni, csak annyi kikötése volt, hogy a Disney a közelébe nem mehet a produkciónak, sőt mi több, egyetlen amerikai sem. Végül nem érte meg, hogy bemutatták a musicalt, és a rendező mondja is a könyv előszavában: csak abban bízik, hogy ha Pamela látná, azt mondaná, "Megteszi."
Sajnálom, hogy nem tetszett neki a Disney mese. Annyira jó, én úgy szeretem. Amúgy érthető, hogy kiakadt, mert tényleg fura a bűbáj Mary Poppins a mindig pokróc Mary Poppins helyett. Ráadásul valószínűleg azért cserélték ki a főszereplő személyiségét, mert egy bunkóval nehezebb lett volna eladni a filmet, és gondolom, ez nagyon dühítette az írónőt, hogy a nagyobb bevétel miatt tönkreteszik a kedvenc hősnőjét. Egyébként Mary Poppins sok mindenki volt egyszerre: az írónő édesanyja, a dadusa és ő maga is. Valószínűleg ezért kötődött hozzá annyira. Mégis jobb lenne, ha nem haragudott volna meg a filmért. Gondolhatta volna azt is, hogy ez egy másik Mary Poppins. Persze akkor meg miért állították, hogy az ő történetét filmesítik meg...
Én világ életemben abban a hitben éltem, hogy három Mary Poppins-történet van. De nem. Összesen nyolcan vannak. Nyilván mindet el akarom olvasni ezek után. Hármat meg is rendeltem két kötetben (ez még a bankszámlára kukkantás előtt történt). Maradt még három, ami egyáltalán nem lesz meg, meg egy, ami csak magyarul van meg, és nem tetszett a fordítása (Mary Poppins Opens the Door). Szerencsére ezek a könyvek is megvárnak.
Olvastam, hogy az 1980-as években leszólták az 1934-ben kiadott első könyv egyik jelenetét, amelyben Michael égetnivalóan rossz kölyök, és Mary Poppins egy iránytű segítségével utazni viszi őt meg a testvéreit. Az volt a kifogás, hogy túlzottan sztereotipikus a fejezet, mivel a négy égtájon négyféle emberrel találkoznak: egy indiánnal, egy kínaival, egy afrikaival meg egy eszkimóval. A sok hőbörgés miatt az akkor még vígan éldegélő írónő átírta a fejezetet, így az én 2008-ban kiadott példányomban már egy delfin, egy panda, egy arapapagáj meg egy jegesmedve szerepel. Még gondoltam is, milyen fura ez, és ha én angol (na jó, ausztrál...) írónő lennék 1934-ben, hát biztosan emberekkel találkoznának, például egy eszkimóval meg egy indiánnal. Egy rugóra járt az agyunk :) Amúgy olyan szomorú ez, hogy minden hülyeséget politikailag inkorrektnek kell látni, és egy teljesen ártalmatlan gyerekmesét is át kell íratni, csak mert úgy is lehet érteni, hogy északon csak eszkimók élnek. Ez pont olyan gagyi, mint amikor bejelentette valami okostojás, hogy a Hófehérke és a hét törpének új címet kell adni, mert a törpe gúnyolódás a kicsire nőtt embereken, és milyen bunkók már ezek a Grimmék. Jááááj. Amúgy várom már ezt a fejezetet - a magyar változatom 1974-es kiadású: még emberekkel fognak találkozni benne :)
És még egy utolsó. A két gyerek, akik Jane-t és Michaelt játszották a filmben, egész gyerekkorukban együtt játszottak minden filmjükben. Ezek után nem lehetett könnyű a lánynak, amikor a fiú 21 évesen meghalt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése