Az elalvásról

Minden nap felébredek egyszer-kétszer fél 6 és 7 között. Akkor is, amikor 10-ig alhatnék. Csütörtökön is, ma is. Csütörtökön 6 óra 5 perckor néztem rá a telefonomra, még mondtam is Tominak, basszus, lefeküdtem úgy, hogy nem állítottam be az órát 6:50-re, pedig ma péntek van. (Aztán mikor szólt, hogy még csak csütörtök, kapcsolhattam ki a frissen beállított ébresztőt.) Csak aznap nem ébredtem fel egyszer sem kora reggel, amikor 8-ra tanítani kellett volna menni. Ez milyen kedves, nem?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai