Élénk álom

Anyuval és Rékával mászkáltunk egész éjjel, mindenféléket el kellett intézni, aztán Réka hirtelen Berlinben termett az egyetemen az ösztöndíjával. Onnan felhívott (én ekkor tudtam meg, hogy már kint is van, mikor öt perce váltunk el az erzsébeti ház kapujában), és mesélt mindenfélét. Az egyik mondat elejét nem értettem, de így folytatódott: "... nincs már többet." Erre visszakérdeztem: "Mi nincs már többet?" És erre a kérdésre keltem: sikerült konkrétan, jó hangosan feltenni a kérdést, Tomi is felébredt rá.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai