Ajándékozni jó, avagy Hello Kitty

Bementem délelőtt Jameshez, és átadtam neki a következőket:

100_6719 (Nem vagyok éppen elégedett vele, a mintára is csak mérsékelten hasonlít, nincs középen – ezt utálom magamban, nagyon ritkán sikerül bármit is középre rendeznem –, de azért cica, és illusztrálja az egyik kedvenc mondását.)

Ez meg itt mind egy és ugyanaz a dolog, csak minden oldalról lefényképeztem, mert minden oldalról máshogy néz ki (amúgy sütis képeket decoupage-oltam rá):

100_6724  100_6720 100_6721 100_6722 100_6723

James teljesen elájult, a cicának különösen nagyon örült (többször elismételte őszinte, széles mosollyal: “I love it! I just love it!”), azonnal fel is akasztotta egy szögre, ami véletlenül pont kiállt a falból. Aztán megnézte a dobozt minden oldalról, mondta, hogy nagyon szép, megkóstolta a golyót, és azt mondta, isteni. Nagyon örült nekem már az ajándékok átadása előtt is, de az biztos, hogy nagyon megleptem és örömet szereztem neki ezzel. Csak negyed órát tudtunk beszélgetni, mert mindjárt szakdogaleadás, és az egyik diákja most küldött el neki 47 oldalt úgy, hogy egyszer sem konzultáltak, egy oldalt sem látott az egészből eddig (ha jól értettem), ráadásul hiába a CD, amit kaptunk a formázásról, abszolút nem jó formátumban van az egész. Szóval volt dolga bőven, úgyhogy én negyed óra után eljöttem. Örültem, hogy örül, és a búcsúzáskor ez különösen jólesett: “May I give you a hug?”, és meg is ölelt, és mondta, hogy öröm volt velem dolgozni. Aztán délután a facebookra kirakta több blogbejegyzését, köztük a Hello Kitty címűt is (http://budgetnomad.blogspot.com/2010/04/hello-kitty.html), és kiderült, hogy az bizony rólam szól. Név szerint rólam, nem csak úgy egy diákról. Annyira jó, hogy így örül :) Végül este egy emilt is találtam a yahoo-n, amiben átküldi a blog linkjét, és megkér, hogy ne Dr. Jamesnek szólítsam most már, hanem Ryannek. Nehéz lesz átállni rá, nekem mindig nehéz ez, de legalább angolban nincs tegezés meg magázás, ennyivel könnyebb :) Majd igyekszem itt is Ryanként emlegetni. Amúgy meg azt kéri, tartsuk a kapcsolatot. Néha majd meglátogatom. De szerintem gyakrabban fogok neki írni. Hú, most olyan jó :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Az utolsó hónapom

kezdődik itthon, aztán visszamegyek dolgozni, és feltehetőleg soha többet nem leszek már GYES-en. Ez némi szomorúsággal tölt el, meg rám is ijeszt, hogy az itthoni dolgokat most kell elrendezni, később talán már nem lesz időm munka mellett. Tomival úgy gondoltuk, két vagy három gyerekünk lesz. Ő viccesen szokta mondani, megnézzük, milyen a kettő, és, ha nagyon rosszak, akkor nem vállalunk harmadikat. Én gyerekkorom óta éreztem, hogy két lányom lesz, de lehetett volna szó harmadikról. Nem rosszak egyáltalán a hölgyek, de, ahogy mondani szoktam nekik, el lehet itt fáradni elég alaposan minden nap. Hiszti hiszti hátán, minden azonnal kell, a késleltetés gyakorlás alatt áll. Aztán vannak a remek ötletek, pl. ma, amikor fél kiló liszttel sikerült beteríteni a fél nappalit - oké, felsöpört utána a főkolompos, de engem eléggé lefárasztott a látvány, már csak azért is, mert sokszor elmondtam már, hogy nem főzhetnek játékból igazi hozzávalókkal az igazi fazékban. Szórakoztatás plusz házimunka,
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk