Szürreális?

Ma, amikor éppen hazafelé vágtáztam az egyetemről, hogy 5 percet eltöltsek itthon, majd elvágtázzak a vezetőtanáromhoz, az utca közepén megszólalt a mobilom. Nem ismertem ugyan a számot, de legalább nem letiltott számról hívtak, hát felvettem. A banktól kerestek. Nagyon hosszú, körülményes úton, rengeteg kérdéssel eljutottunk oda, hogy hallottam-e már az ügyfélklubról. Mondtam, igen, van is kártyám. Ekkor a fiatalember elnézést kért a zavarásért, elbúcsúzott és letette. Nekem meg az jutott eszembe, kezdhette volna mindjárt ezzel, nem alakult volna ilyen hülyén a szituáció.

Ettől még szeretem őket, baj még nem volt velük, és szerencsére megbocsáthatóan sűrűn, eddig kb. félévente hívnak csak a mobilomon.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai