Sőt

Nem hulla betegen csinálom végig az utolsó hetemet, hanem hulla betegen fekszem végig itthon. Hát nem vicces? Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy nem megyek be holnap a suliba, mert szerdánként van órám mind az öt csoportommal, ráadásul az egyikkel szerda után már nem találkozom, tehát ha holnap nem megyek, nem tudok elbúcsúzni tőlük. Nagyon dilemmázom, mert közben meg nem vagyok jól.

Egy teljes napig volt 38.3 lázam, a történet csúcspontján a 38.9-et is elérte, aztán végre hatott a lázcsillapító, és most 37.3-nál stagnál. Közérzetre már jól vagyok, csak még a torkom fáj rohadtul. Gargarizálok a köptetővel, tömöm magam mézes teával, de már legszívesebben hánynék tőle, és nagyon reménykedem a gyors gyógyulásban.

Így megszívni valamit... És tegnap, amikor bevittem a diplomákat, úgy néztek rám, mint a véres rongyra - mintha direkt csinálnám.  

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai