Még egy vicces, valami örömöm is legyen

Vasárnap este negyed 9. Én Hallmarkot nézek (A médium), Tomi két órája alszik.

Alison visítani kezd: "Úristen! Hol a lábam? Hol a lábam?"
Erre Tomi felül az ágyban, és jellegzetesen tomis "hol vagyok?"-nézéssel a tévére bámul, közben vicces értetlenkedő grimaszokat vág.
Én felpattanok, megsimogatom a fejét, és azt mondom neki: "Szegénykém! Ez nem semmi szürreális élmény lehet most neked."

Mindenki képzelje el, hogy legszebb álmából arra ébred, hogy egy vadidegen nő a tévében azt sikoltozza, "Hol a lábam?", de vagy egy percen keresztül.

Én azóta is röhögök, ha eszembe jut, pedig nagyon fáj a röhögés.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai