Szeretnék...

... megtanulni rajzolni. Nagyon. Akár még ahhoz is lenne kedvem, hogy kipróbáljak egy agykontrollos rajztanfolyamot, csak se időm, se pénzem erre most. (Az agykontroll egyébként sem hülyeség, csupa kellemes véletlen tud adódni, ha az ember használja, pl. véletlenül nem egyszer azt a tételt húztam vizsgán, amit előre kitaláltam magamnak, véletlenül nem egyszer olyan jegyet kaptam vizsgákra, amilyet akartam.)

 

... valami barátságosabb bérletes rendszert. Most az van, hogy megvesz az ember 4 alkalmat (heti 1x1), és a bérlete pont 4 hétig érvényes. Ha egyszer nem megy el, akkor az egyébként igen drága alkalom (1900 darabja) elvész. Kivéve, ha aztán az ember legközelebb az elveszett egy alkalom okán mondjuk vesz egy új 4 alkalmas bérletet, amire "szinte" ingyér' felkerül az elvesztett alkalom, és akkor 4 hét alatt 5x kell menni, ami ugye nem túl jó üzlet akkor, ha valaki heti 1x tud, aztán slussz. Ez nem arra megy, hogy elvesszenek az alkalmak, persze. De előfordul, hogy az ember adott hónapban egyszer megbetegszik. Túlóráztatják. Színházjegye van, vagy mozijegye, vagy koncertjegye, vagy ilyesmi. Elutazik. Családi programra hivatalos. Szeretne egy estét kettesben tölteni a párjával végre. Rossz a kedve, ezért nem vágyik ugrándozni, vagy esetleg arra, hogy lekövérezzék, ugye. Vizsgaidőszak vagy zh-hét van, amikor az ember minden szabad percét, plusz a nem szabad perceket is tanulással meg esszéírással szeretné tölteni, nem táncolással. Csak szimplán nincs kedve elmenni, mert ez jött most neki. Vagy van egy 15-16 év körüli tündéri kutyája, aki akkor jön rá, hogy haladéktalanul összerondítja magát, amikor a gazdi éppen kitenné a lábát, és menne táncolni, és akkor a gazdi így is kiteszi a lábát, csak nem táncolni megy, hanem sétálni a kutyával. És akkor máris bukik az ember 1900 Ft-ot. Mint én most. Azért, mert eleve kicsit késve indultam volna (mondjuk 5 perccel később, mint az jó lett volna), és a kutyasétáltatás meg 15-20 perc. 30 percet meg azért csak nincs pofám késni egy 90 perces (nettó 60 perces) óráról, mert ilyen vagyok. És akkor mehetek kedden felíratni az elvesztegetett alkalmamat, hogy aztán a következő hónapban még legalább egyszer meg kelljen oldani a keddi táncot. Miközben nagyon nem érdekel a hastánc jelenleg, mert csak a szakdolgozatomra tudok gondolni, és gondolatban majdnem nonstop újabb stratégiákon agyalok, amelyek bevetésével még menthető az időbeosztásom. Mennyivel szebb lenne, ha mondjuk 5 hétig lenne érvényes egy 4 alkalmas bérlet... Négy hét alatt egyszer mindenkinek közbejöhet valami, nem?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai