Kudarckerülő

Még mindig.

 

Tegnap két jegybeírásra nem bírtam eljutni.

 

A délelőttire azért, mert amikor megláttam az etr-ben a jegyem, azonnal az szaladt ki a számon, hogy ez nem normális, és azóta többször gondoltam már ezt. Gyakorlatilag ahányszor eszembe jut, miből is állt az a szeminárium, és milyen indokokkal is pontozta le a bácsi a kiselőadásokat. Mindenkiét. És valamiért az a kényszerképzetem van, hogy amikor majd találkozunk, és beírja a jegyemet, meg fogja érezni, vagy látni fogja a gondolataim közt, hogy mi róla a véleményem, és azt nem szeretném. Nem azért, mert megbosszulja, vagy ilyesmi, nem is tudná hogyan megtenni, csak jobban szeretem egyes esetekben megtartani magamnak a véleményem. Lehet, hogy nem vagyok komplett.

 

A délutánira azért, mert az egyik témavezetőm volt a tanár, és nagyon-nagyon ciki volt a szeminárium az első perctől az utolsóig, mindenki úgy ülte végig a félévet, mint a sült hal, és az óránként egyszeri egy mondatos hozzászólást pro Kopf nem tekintem szereplésnek, és úgy köszönt el tőlünk, hogy "köszönöm az együttműködést", és még irónia sem volt benne, és ott a helyszínen szerettem volna elsüllyedni. És az esszével annyit szenvedtem, mint még soha egy esszével sem, esküszöm, az ófelnémet versek mai németre fordításával és elemzésével kevesebbet kínlódtam, és hátha érződik az esszén, és félek, mit szól a kis szösszenethez, és hányast ad, és nincs fent a jegy az etr-ben, hogy lelkileg fel bírjak készülni a találkozásra. És mint mondtam, még a témavezetőm is, amitől még tízszer gázabb ez az egész, pláne, hogy szívességet kell kérnem tőle, mert alá kell írnia egy papírt, hogy 5 könyvet a szakdolgozatom megírása céljából hozok el nyárra a könyvtárból, különben nem hozhatom ki, és akkor annyi a nyári szakdolgozásnak. Annyira kínos... Ezzel a szemináriummal nagyon mellélőttem, és már csak abban bízhatok, hogy szegény tanárnőnek minden szemináriuma ilyen szokott lenni, ezért ő nem érzi, hogy ez vérciki lenne.

 

Na, így sikerül nekem kudarckerülőből sikerorientálttá fejlődni. Nagyon ügyes vagyok, gratulálok magamnak. Pedig skizofrén legalább nem vagyok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai