Nirvána

Én sosem fogom elérni a nirvánát, esélyem sincs rá, sajnálhatnak is a buddhista szerzetesek, örökké le fogok születni, újra és újra (kivéve persze, ha 2012-ben tényleg világvége lesz, hehe, ami kétlek, mert eddig még sosem jött be az ilyen okosság). A nirvánát az érheti el, aki megszabadítja magát minden szenvedéstől, ez pedig azt jelenti, hogy meg kell szabadulni a vágyainktól, az élethez való ragaszkodástól. Na, ez nálam ott bukik meg, hogy tele vagyok vágyakkal, lehet, hogy hirtelen fel sem tudnám sorolni minden vágyamat, és lehet, hogy nem hirtelen sem. Az élethez való ragaszkodásig el sem kell jutni, hiszen eleve a vágyaktól nem bírok megszabadulni. Mondjuk más kérdés, hogy nem is akarok. Csak amikor a filozófia vizsgára készültem, és beleástam magam a buddhizmusba, akkor nagyon megdöbbentett, mennyire nem lenne belőlem jó buddhista, mennyire alkalmatlan vagyok rá. Néha érzek hasonlót a kereszténységgel kapcsolatban is, de az már nem lep meg, megszoktam a gondolatot.

 

Hát jó, lehet, hogy érdemes lenne bevennem egy fogalmazásgátlót (copyright by Csapody), mert csak úgy dől ma belőlem a gondolat. Jajj.