Fura

Furát álmodtam. "Hogy van?" "Hat hetes." Nem szeretném, ha így lenne, bár semmi közöm hozzá. De mégis azt szeretném, ha nem így lenne.

 

Amikor jöttem el a Szent Lászlóból, a villamosmegállóban röpködött egy kis kék lufi. Mindenki megbámulta, sokan mosolyogtak rajta, és egy kisfiú megpróbálta elkapni, de nagyon erősen fújt a szél, így aztán ez nem sikerült neki. Aztán odalépett hozzám egy férfi. Tökrészeg volt, az arca meg egy merő vér. Azt mondta: "Te-eeee." Néztem rá, mondtam, nem értem. Erre ő: "Te-eeee ke-eeee-e." Ekkor megvilágosodtam, és rájöttem, azt mondja: "Teret keresem." Kérdeztem, milyen teret. Válasz: "Te-eeee." Mivel egy megállóra álltunk épp a Szent László tértől, mondtam neki: "A Szent László tér arra van", és persze mutattam, merre. Erre végigmér, majd így szól: "Tééé-é-i teee-ee." Gondolom, a Tétényi teret kereste, de igazából passz (nem tudom, van-e arrafelé ilyen), sőt nem is érdekel. Mindenesetre mondtam, azt sajnos nem tudom, hol van. Erre ő viszonylag artikuláltan: "Maga bolond?" Na, ekkor pöccentem be. Ne sértegessen már, basszus, ha segítséget kér, és nem hajtom el a vérbe élből, mert hulla részeg. Mondom neki: "Nem, csak sajnos nem erre lakom, és a Szent László teret tudom, hol van, egyéb teret meg nem ismerek erre." És látványosan a fejem elé emeltem a könyvemet, amit a lufi megjelenéséig olvastam. A pasi még egy darabig ott álldogált előttem, aztán eltántorgott. Azt hiszem, elhagyta a számat egy "anyád", de az tuti, hogy csak én hallottam. Nem bírom az ilyet.

 

A héten új kifejezés született. Manóné Kiscicc. :)

 

Egyébként megjelent a könyv, amit fordítottam :) Már mehetek is a tiszteletpéldányokért. Hurrá!