LizaGazdija

Van egy rózsaszín, kutyás, tavaszi-őszi sapink, amit Flóra kapott két éve. Nagyon szerette hordani, amíg jó volt rá. Két éve ősszel kiesett a táskámból, amit másnap vettem észre. Flóra nagyon szomorú volt, én meg gondoltam, végigjárom az előző napi útvonalunkat, hátha meglesz még. Meg is lett, valaki felakasztotta a játszótér kerítésére. Nagy volt az öröm meg a meglepetés, hogy egy nap elteltével még ott volt, ahol elhagytuk. Kimostam magas hőfokon, és lehetett is használni tovább. Idén tavasszal már Viola hordta, neki is nagyon tetszik, hogy tiszta "vauvau" az egész. Egy hideg, júniusi szombaton azt vettem észre, hogy eltűnt. Pénteken Tomi vitte programozni a hölgyeket, és, mivel metróztak is, gondoltam, felesleges keresni a sapit. Elindultunk kirándulni délután, és a házunk melletti mélygarázs behajtóján mindjárt belebotlottunk. Ezúttal a földön töltötte a majdnem egy egész napot, átmehetett rajta több tucat kocsi, és még eső is esett, szóval rémes állapotban volt szegény. ...

 A BBC oldala időnként bekerül a hírfolyamomba, és, ha éppen valamelyik műsorajánlójuk jut el hozzám, azt meg szoktam nézni. Így bukkantam rá a Ghosts című sorozatra is, ami 2019-ben indult, és idén jön ki az utolsó, 5. évada. Annyira vicces volt az a két perc, amit láttam belőle, hogy elkezdtem a sorozatot. Rendesen berántott, esténként, amikor már elaludtak a gyerekek, két-három rész is lecsúszott belőle, így néhány hét alatt ledaráltam az egészet. (Az eddigi négy évad hat-hat részes, egy rész kb. fél óra.) Nagyon megkedveltem a szereplőket, és utánanéztem a színészeknek is. Így derült ki, hogy a szellemek közül hatan már sokadszorra dolgoznak együtt, és ők is írják a sorozataikat, például a Ghosts is az ő ötletük és forgatókönyvük eredménye.  Mindenkinek melegen ajánlom, zseniális az egész alapötlet, az összes karakter, az, ahogy négy évadon keresztül csepegtetik a szellemek előtörténetét, és még mindig nem tudjuk mindenkiről, hogyan halt meg. Ugyanakkor volt olyan történet...

Flóránál még kb. minden új szót és skillt feljegyeztem, Violánál már nagyon le vagyok maradva ezzel, ami szomorú, mert annyi mindent csinál és mond mindkettő, amire mindig szeretnék emlékezni. Időnként ide, néha egy Word fájlba írogatom is a dolgaikat, de hát... No, most akkor álljon itt mindkettőjüktől egy-egy cuki! Viola elkezdte a bölcsit (majd talán a beszoktatásról is sikerül írni valamikor, jó lenne), ahol sok gyerekdalt hallgatnak és énekelnek, többek között ezt is, minden egyes nap: Úgy szól a szöveg, hogy "tschu, tschu, wa, wa, wa", ami feltehetőleg nem jelent semmit, Viola agya viszont azonnal értelmezte, és így instant kedvencet avatott a gyerek. Szokta itthon énekelgetni, ma pl. ezzel altatta el magát. Szerinte a szöveg: "Csicsíja, vauvau", ezek pedig véletlenül a kedvenc szavai közül valók. A dal refrénje tehát azt jelenti: "Alszik a kutya", esetleg "aludj, kutya". Ehhez kapcsolódik, hogy egyik este már tök fáradt volt, mire elkezdtü...

 Kedvenc gyümölcsöm az eper, Flóráé is, minden szezonban egy csomó fogy nálunk. Eddig sosem mertem fél kilónál többet venni egyszerre, mert két nap után már bőven voltak benne penészes szemek, és nem mindig eszünk meg ketten két nap alatt fél kilót. (Jóból is megárt a sok, vagy valami hasonló.) Idén viszont úgy gondoltam, lesz, ami lesz, megpróbálkozunk egy 900 grammos, faládás megoldással. És lőn csoda: míg a műanyag dobozban két nap alatt megpenészedik az eper, a faládában egy hét után sincs semmi baja (annak a maradék 10 szemnek, ami még megvan akkor). Úgyhogy mindig van eltéve itthon egy faláda, és ha csak műanyag dobozban árulnak epret, akkor is átpakolom abba.  Öröm és boldogság.

Ha akad olyan ismerősötök, akit nem kedveltek, viszont egy kisgyerek anyukája, és szeretnétek borsot törni az orra alá, vegyetek a gyerekének gyöngykészletet gyöngyfűzéshez. Kegyetlen. Flóra a szülinapi buliján kapta az egyik ovis csoporttársától, és most hétvégén jött meg úgy igazán a kedve a fűzéshez. Kb. ezer darab kis gyöngyről van szó, ezek, ha megbillen az amúgy többszörösen lezárt eredeti dobozuk, ezerfelé gurulnak. A legkisebb kb. akkora, mint egy porszem, szóval élmény keresgetni őket. Bár nem gurult szét az összes, arra számítok, hogy hónapok múlva is előkerül még egy-egy innen-onnan. Tomi odaadta a csavarszortírozós dobozát, én meg vagy két órát töltöttem azzal, hogy méret szerint szétválogassam a gyöngyöket, és a feléig sem jutottam. A színekkel nem is törődtem, így is ugrált már a szemem alatt az ideg, mint szegény motkánynak a Jégkorszakban. Közben meg morogtam, mint a bolhás kutya. Szóval ide több gyöngy be nem teszi a lábát, az biztos. Fejleszti a kreativitást meg a fin...

"Kiderült, hogy neki úgy van megcsinálva a memóriája, hogy boldog ember legyen egész életében."

Flóra a metróra várva nézegeti a kitett menetrendet, várostérképet, ilyesmiket. Egyszer csak felkiált: – Anya, ott egy pók! – Akkor gyere el onnan! (A pókiszonyom olyan szinten jár, hogy a pók puszta említésére lever a víz, brrr, irtózom ezektől a dögöktől.) Nézi, nézi, egyszer csak megszólal: – Anya, szerintem ez a pók véletlenül meghalt.