Pók

Flóra a metróra várva nézegeti a kitett menetrendet, várostérképet, ilyesmiket. Egyszer csak felkiált:

– Anya, ott egy pók!
– Akkor gyere el onnan!

(A pókiszonyom olyan szinten jár, hogy a pók puszta említésére lever a víz, brrr, irtózom ezektől a dögöktől.)

Nézi, nézi, egyszer csak megszólal:

– Anya, szerintem ez a pók véletlenül meghalt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai