LizaGazdija

Mert már régen volt. Ez hatalmas, és még a reklám is csak közepesen idétlen (nem engedi beszúrni a blog vagy a youtube, ezért van csak link). Ez meg edzésről van, és nyilván mindenki ismeri rajtam kívül: ATB - You're not alone (A refrén a legjobb része, amikor nincs tüctüc, vagy legalábbis kevesebb. Azt nagyon szeretem. Először 1:59-től hallható.)

Gondoltam, most, hogy megérkezett a december, előkaphatnám a karácsonyi díszeimet, és feldíszíthetném a lakást. Nem jött össze. A karácsonyos dobozomban csak az adventi koszorúk meg a karácsonyfadíszek vannak, a kis fémdobozokban őszi meg tavaszi díszeket találtam, karácsonyit egy szálat sem, és most el sem bírom képzelni, mit csinálhattam a karácsonyiakkal. De mivel most már harmadika van, és már tart az advent, simán lehet, hogy holnap elmegyek a hobbiboltba, és beszerzek egy új garnitúra díszt. Aztán mindjárt előkerülnek a régiek, ebben biztos vagyok. Viszont intelligens díszeim vannak: az ősziek megsejtették, hogy véget ért a szezon, és diszkréten elkezdtek potyogni.

Elsőként az ágyam öltözött karácsonyi díszbe:

- A pénteki egész napos (de tényleg: reggel 7-től este 7-ig szünet nélküli) rohanás után elmentem Dani szülinapi bulijára, amit a Dürer Kertben rendezett. Egészen meghatódtam, amikor kiderült számomra, hogy ez nem is hangos zenére ugrálós hely, hanem beülős, iszogatós, beszélgetős. Jól éreztem magam, Dani kedvéért még egy fröccsöt is megittam (elég rossz volt, mivel utálom a bort, ráadásul olyan fáradt voltam, hogy hosszúlépés helyett nagyfröccsöt sikerült kérni, de annyi baj legyen), amit ő már el is pletykált a szüleimnek, akik nem hitték el neki :D. Csak azt nem értem, miért divat mostanában ezeken az alternatív stílusú helyeken, hogy nincs rendes világítás. Itt is ez volt, aztán másnap a Moly szülinapján is. Nagyon rossz érzés ám félhomályban nézni a szememmel, és nem is hiszem, hogy jót tesz. De a lényeg, hogy a társaság jó volt, a hangulat jó volt, csak én voltam iszonyú fáradt, ezért 3/4 11-kor elindultam hazafelé. The One with All the Feet - Van Gogh 3D kiállítás anyuval. ...

Szomorú reggelre ébredtünk :( Ilyen fiatalon, ilyen értelmetlenül meghalni... És bár ez a személyével nem függ össze feltétlenül, de nagyon fog hiányozni a Fast & Furious filmekből, ha egyáltalán forgatnak még filmeket ezek után. (Igen, az egyetlen akciófilm-sorozat, amit szeretek, amiből mindig várom az új részt.) RIP :(

A főnökömmel beszélgetek telefonon. F.: És akkor a főiskolás csoportodról, ugye, tudsz, számítasz rá, hogy januártól indul a félév? Én: Igen, készülök rá, hogy lesznek. F.: Jól van, helyes. Most beszéltem az egyik hallgatóval, és azt mondta, nem akarnak senki mást, mindenképpen ragaszkodnak hozzád. Aww, so sweet ❤

K. még mindig az edzőnk, aki most már hónapok óta szívatja P-t, egyik edzőtársunkat, amiért Thaiföldre ment nászútra. Az esküvő augusztusban volt, a nászút mostanában, kb. két hete jött haza a lány. P. eléggé fehér bőrű, K. meg kreol, mint én. És K. szereti oltogatni az embereket, de aki rendszeresen olvas, ezt már tudja. Ugyanez a K. beharangozta, hogy jövő csütörtökön Mikulás-járás lesz az órán. K.: Mi van, P., Thaiföldön nem sütött a nap? P.: Én barna vagyok! K.: Persze, barna! És akkor én mi vagyok, néger? P.: Jó, de te már öreg vagy. K.: Mi vagyok? P.: Öreg. K.: Ötvennek nézek ki? P.: Nem, de már öreg a bőröd, és nem kopik le a színed, amit nyáron felszedtél. (K. méltatlankodik, egyébként csend, a többiekkel vihogunk.) K.: Te egy kurva nagy virgácsot fogsz kapni jövő héten, azt ugye tudod? Szóval you gotta love K. és edzés.