LizaGazdija

Eddig kétszer voltam, plusz egyszer kísérőként. Ma megint volt szerencsém kalandparkozni egyet, mégpedig Blankával. Neki ez volt az első élménye, és szerencsére pozitív élmény lett :) Van egy rövid oktatás az elején, amit én nem is bánok, mert mindig elfelejtem, mire megint megyek, hogy pontosan mit és hogyan kell csinálni. Ez azért van, mert túl ritkán járok. (Nem, memóriagondjaim nincsenek. Szerintem.) Az oktatás után van egy gyakorlópálya, amin az összes típusú akadály szerepel, csak kicsiben, a földtől kb. fél méterre, és az egészen végig lehet menni kb. három perc alatt. Ezen kívül 145 cm-en felüli versenyzőknek öt pálya áll rendelkezésükre: egy kezdő, egy középhaladó, egy haladó, egy extrém (ezen csak valamelyik ott dolgozóval lehet végigmenni, egyedül nem) és az óriás csúszópálya, ahol is először fel kell mászni nagyon, de tényleg nagyon magasra, aztán négy vagy öt brutál hosszú csúszást eszközölni, majd kikötni a földön. Én az eddigi kalandparkozások során egy dologtól félte...

tegnap meghalt. Nem ismerem a munkásságát, nem olvastam se regényét, se fordítását, csak a hírhedt trilógia fordításának elemzését Leiter Jakabéknál. Ennek ellenére úgy érzem, szomorú, hogy ez a sorozat volt az utolsó munkája. És persze nyugodjon békében.

Az emberek nem változnak. Nyolc-tíz év alatt sem. Ugyanaz a hanghordozás, ugyanazok a gesztusok, ugyanazok a kommunikációs stratégiák. Minden ugyanaz. Annyira kíváncsi lennék, én is ugyanaz vagyok-e.

Néhány hónapja minden reggel elolvasom a horoszkópomat. Nem mintha hinnék benne, vagy különösebben érdekelne, magamtól biztosan nem keresnék rá. De van egy volt osztálytársnőm, aki kos, mint én, és minden reggel kirakja az aznapi horoszkópját munka előtt. Én meg elolvasom. Aztán egy óra múlva elfelejtem. Így sosem tudom meg, hogy a horoszkóp még mindig hülyeség.

Este találkoztunk Rékával, mert aztán egy hónapig nem lesz alkalmunk látni egymást, és mert születésnapja volt múlt héten. Megnéztük a szökőkutat, mert ő még nem látta, aztán leültünk arra a mólóra, aminek láttán én minden futás alkalmával nagyokat sóhajtok, mondván, mennyire szeretnék egyszer ott üldögélni. Meg fényképeztünk is. Mivel felhatalmazásom nincs, Rékáról nem mutatok képet. A szökőkút zenélt és táncolt. Szép volt. Ez az a móló Ez meg én vagyok. Nem mellesleg a már említett illusztráció, amire annyira vágytam. Simon Márton mondja a Polaroidokban: "Nézzük egymást a folyóval, és felejtünk." Nem tudom, a folyó hogy áll, én mindenesetre jól haladok. Annyira szeretem a Margitszigetet, és annyira szeretem a Dunát is, és annyira mennék hajókázni! Jó nekem a BKV hajója is, csak jöjjön velem valaki, mert azt hiszem, egyedül hajózni nem olyan jó. És egyszer megcsinálom majd azt is, amit egyszer kitaláltam: hajóval fogok elmenni Bécsbe. Annyira jó lesz...

Ezt a könyvet tipikusan nem akkor kell olvasni, amikor az ember amúgy is meg van zuhanva, avagy emózik*, de én mégis most olvastam. Ha nem lett volna elég rossz nélküle, nos, tőle sokkal rosszabb lett. Nem arról van szó, hogy rossz lenne a könyv. A könyv ugyanis félelmetesen erős. A baj vele csak annyi, hogy iszonyúan nyomasztó majdnem minden novella. Van itt minden: Budapest bombázását az óvóhelyen átvészelő átlagember, a háború borzalmai közepette arány- és erkölcsi érzéküket elvesztett kisgyerekek, magára maradt, prostituáltként dolgozó tizenpár éves kislány, a háborúból, fogságból hosszú évek után hazatérő katona, aki a lakásában már egy másik férfit talál. Később megérkezünk az ötvenes évekbe, ahol betekintést nyerünk a tervgazdálkodásba, a politikai elítéltek életébe, a TSZ működésébe, a vidéki gyerekek "szórakozásaiba". Ha minden igaz, '56-ot is átéljük egy idős házaspár bőrébe bújva. Mindig azt vizsgáljuk, hogyan éli meg ezeket a nagyon nehéz helyzeteket az á...

Ne izguljatok, hamarosan a hatodik évad végére érek, és utána minimum két és fél hónapig, de lehet, hogy egy évig nem látok új részt. Kitartás! A Bakersfield Expedition című rész (6x13) benne van a top 10-ben, ez már biztos. Az alábbi videó két jelenetet tartalmaz. Az első is poén, de a második mindent visz. 2:45-től érdemes nézni. Én hangosan röhögtem rajta. Jó kis sorozat ez, csak azt sajnálom, hogy a srácok kb. három évad óta nem fizikus nyelven beszélnek, hanem csak simán nagy gyerekek.