LizaGazdija

És aztán majd már nem lesz több árvizes poszt. Nem tudom, miért foglalkoztat idén ennyire, bocsi, ha valakit idegesítek vele. Tegnap óta 3-4 lépcsőfokot mászott meg a víz

Most már hagyomány, hogy minden évben kimegyünk Blankával az Ünnepi Könyvhétre. Idén a Cserpesben kezdtünk egy könnyű ebéddel, ami isteni volt, aztán elsétáltunk a Vörösmarty térre, közben megtekintettük az árvízhelyzetet a Vigadónál. Olyan tömeg van, de olyan... Persze én is fényképeztem, nem is keveset. (Amióta pakoltam homokzsákot, valahogy felhatalmazva érzem magam arra, hogy bámuljam és fényképezzem az áradó Dunát. Elnézést kérek.) Csak néhány a képek közül: Feljárat az egyik hajóra Aluljáró A hajóállomás épülete Végül megérkeztünk a Vörösmarty térre, ahol kb. másfél óra alatt körbejártuk a standokat, és semmi igazán érdekeset nem láttunk. Legalábbis én. Nem is tudom, mi történt velem, mondtam Blankának, hogy valami komoly gond lehet, ha nem akarok tíz-húsz könyvet megvenni. Végül azért vettem kettőt, de ebből csak egyet magamnak, és azt is azért, mert éppen dedikált Csukás István, és úgy éreztem, a gyerekkorom egyik fontos meseírójától kell aláírás meg fénykép,...

messze még a teljes gyógyulás, úgy érzem. Ma volt a második olyan nap, hogy 11-re állítottam az ébresztőt, azt is csak azért, nehogy egész nap aludjak, de tegnap már fél 10-kor, ma már 9-kor felébredtem, pedig tegnapelőtt 3-kor, tegnap 1-kor feküdtem. Úgy szeretném egyszer kialudni magam, most komolyan. Egy jó kis 10 órás alvás, ébredés nélkül, hmmm...

Boráros téri hajóállomás, saccra nyakig érő vízzel. (Marci mindenképpen úszni akart benne, alig tudtam lebeszélni erről. Lehet, hogy ez nem is kutya, hanem hal.) Kicsit magasan áll a Duna nálunk is Nem túl nagy a rés a Petőfi híd meg a Duna szintje között Napnyugta a Gellért-hegy fölött Ma este tetőzik a Duna, és én azt hiszem, megvetendő módon ki fogok menni a partra "katasztrófaturistáskodni". Még sosem láttam tetőző Dunát, pedig 26 éve élek a partján.

amikor az Attraction elnevezésű magyar árnyékszínház megnyeri a Britain's Got Talentet, vagyis a brit Csillag születiket. Ez azért mennyire nagy dolog, úristen! Életemben egyszer küldtem SMS-t bármire, ami a tévében ment, az az ő előadásuk volt az itthoni Csillag születikben, ahonnan kiestek. Erre a britet meg megnyerik! El sem hiszem. Akkor én most elmegyek sírni egy kicsit.

Végül nem a Római-partra mentem, hanem a Dagályhoz. Az ok nagyon egyszerű: sokkal könnyebben elérhető itthonról, mint a Római-part. Elég gáz a helyzet. A strand kerítése jóval a strand szintje fölött kezdődik, és azon már átfolyt a víz, amikor én fél 12 körül megérkeztem. Először beálltam homokzsákot adogatni, de onnan elküldtek, mondván, a lányok ne emelgessenek zsákokat, inkább tartsák a zsákot a lapátos embereknek a földkupacnál. Én pontosan tudom magamról, hogy simán elbírom a zsákot akkor is, ha már van benne homok, de nem álltam le vitatkozni, csináltam, amit mondtak. Egyébként zavart, hogy ilyen baromira kímélni akarnak minket, nőket, mert egyikünk sem napozni ment oda, és mindenki tudta, hogy a zsák nehéz, aztán vállalta ezt. Még nem tartottam két perce üres zsákokat, amikor jött egy katasztrófavédelmis, és mondta, hogy ne töltsük a zsákokat, hanem pakoljuk őket arrébb, mert majd jön még egy adag homok, és útban lesznek. Akkor vagy öt percig pakoltuk a zsákokat, amikor megin...

Teljesült a vágyam: elmehettem homokzsákozni. Délután egy lány tett ki egy felhívást az egyik olyan facebookos oldalra, ahol önkénteseket kerestek, hogy megy a férjével Leányfalura, és aki szeretne csatlakozni, azt szívesen elviszik. Rögtön írtam neki, hogy én nagyon szeretnék, be is jöttek értem a Borárosra, és hatalmas dugókban vergődés után este 8 körül megérkeztünk a célhoz. Először egy olyan részen pakoltunk zsákokat, ahol már elöntötte a parthoz legközelebbi házakat a Duna, de a többit még meg akarták menteni. Itt sajnos már a pakolás végére értünk oda, kb. húsz zsákot tehettünk fel a gátra, majd mondták a helyiek, hogy akkor most várni kell, amíg meghozzák a következő adag zsákot, de az órák kérdése. Továbbmentünk. Séta közben engem sokkolt, hogy egy csomó kertben már a kapuig ért a víz, a focipályán a kapu alig látszott ki belőle, és láttunk olyan kertet, aminek a hátsó kapuját is majdnem teljesen ellepte már az ár. Ijesztő volt belegondolni, hogy még nem tetőzik a Duna, en...