Ünnepi Könyvhét (és árvíz)

Most már hagyomány, hogy minden évben kimegyünk Blankával az Ünnepi Könyvhétre. Idén a Cserpesben kezdtünk egy könnyű ebéddel, ami isteni volt, aztán elsétáltunk a Vörösmarty térre, közben megtekintettük az árvízhelyzetet a Vigadónál. Olyan tömeg van, de olyan... Persze én is fényképeztem, nem is keveset. (Amióta pakoltam homokzsákot, valahogy felhatalmazva érzem magam arra, hogy bámuljam és fényképezzem az áradó Dunát. Elnézést kérek.) Csak néhány a képek közül:

Feljárat az egyik hajóra

Aluljáró

A hajóállomás épülete


Végül megérkeztünk a Vörösmarty térre, ahol kb. másfél óra alatt körbejártuk a standokat, és semmi igazán érdekeset nem láttunk. Legalábbis én. Nem is tudom, mi történt velem, mondtam Blankának, hogy valami komoly gond lehet, ha nem akarok tíz-húsz könyvet megvenni. Végül azért vettem kettőt, de ebből csak egyet magamnak, és azt is azért, mert éppen dedikált Csukás István, és úgy éreztem, a gyerekkorom egyik fontos meseírójától kell aláírás meg fénykép, úgyhogy gyorsan megvettem a Nyár a szigeten című regényét, és már előre örülök, milyen szuper lesz valahol pihenés közben olvasni, lehetőleg egy nyaralás alkalmával. És lett persze közös kép is. És nagyon-nagyon kedves volt, mindenkire mosolygott. Szeretem :)

Közös kép 


Egyébként van azért még könyv, amit nagyon szeretnék, de nagyon drágán adták, ezért úgy döntöttem, majd megkeresem a módját, hogy legalább egy ezressel olcsóbban jussak hozzá. Semmi törvénytelenre nem kell gondolni: egyszerűen addig fogom túrni a netet, amíg meg nem találom azt az üzletet, ahol éppen akciós. Egyébként tavaly is így szereztem be az érintett könyv első részét. Ja, a Rév Fülöp Fajszföldön című meséről van szó, aminek az első kötetét imádtam, egyszerűen zseniális. (Update: Done! 950 Ft-tal olcsóbban lett meg a könyv, mint amennyiért a Könyvhéten kínálták, háh!)

Megjegyzések

  1. Büszke vagyok rád, hogy elmentél segíteni. Egyetértek, gusztustalan, hogy még ezt is átpolitizálják. Meg az a mondat is tetszett, hogy "O. V. személyesen irányítja a védekezést". Jó, hogy nem a Dunát.

    VálaszTörlés
  2. Szerettem volna menni tegnap este is, de hiába szántam rá magam, folyamatosan ellentmondásos infók jöttek arról, hogy akkor most hova kell ember meg hova nem, és ahhoz túl fáradt voltam, hogy valahova utazzak egy órát, aztán közöljék, hogy jöhetek is haza. Szóval itthon maradtam.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai