LizaGazdija

Filmet forgatnak P.L. Traversről , aki a Mary Poppinst írta. Nekem olyannyira szimpatikus az a nő mindazok alapján, amiket olvastam róla itt-ott, hogy tűkön ülök, nem is tudom, hogyan bírom majd kivárni, míg elkészülnek. Elsők között nézem meg a moziban, amint megérkezik hozzánk! Balról jobbra: Julie Andrews (Mary Poppins), Walt Disney, P.L. Travers

Szerintem fura lett ez az új változat. Nagyon sajnálom, hogy kidobták Paprika Jancsit vagy Valérkát vagy mi volt a neve, és nem egészen értem, miért nem fekszenek le a macigyerekek a mese után, ahogy eddig. De biztos vagyok benne, hogy a gyerekeknek ez az egész teljesen tökmindegy, úgyhogy végül is nagy baj nincs. De azért állítsunk emléket az eddigi TV macinak, akit én gyerekkoromban nagyon-nagyon szerettem:

Lehet, hogy valamelyik évben már volt, de nagyon szeretem, úgyhogy megint ez lesz: Harminckét éves lettem én - meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám! Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll koptató szegény legény. De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura. Intelme gyorsan, nyersen ért a „Nincsen apám” versemért, a hont kivont szablyával óvta ellenem. Ideidézi szellemem hevét s nevét: „Ön, amig szóból értek én, nem lesz tanár e féltekén” - gagyog s ragyog. Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj - Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani! 1937. április 11.

Szerintem utoljára kb. 2005-ben voltam ennyi ideig beteg. Igaz, akkor két hétig szünet nélkül feküdtem, és úgy sem gyógyultam meg, most meg már a második napon kénytelen voltam felkelni, és azóta minden nap mentem valahova. De nem is ez az érdekes. A betegségnek megvan az a hatása, hogy marhára nem lesz kedvem dolgozni tőle. Ennek megfelelően se nem fordítok (nem könyvet kéne sajnos és nem pénzért), se nem írok óraterveket, pedig mind a kettőből rövid távon óriási szívás következik. Most csak az óraterveket emelném ki: holnap máris 135 perces órát tartok, ami óraterv nélkül kemény, még akkor is, ha tudom, mit szeretnék átvenni csodálatos csoportommal. (Nem, nem csodálatosak.) A maradék három 135 perces órával is így vagyok, amit a héten tartani kell. És most húsvétolni fogunk, várhatóan estig, és akkor már csak nagyon-nagyon kevés időm lesz cselekedni. És péntek óta győzködöm magam, hogy kéne csinálni, és tegnapelőtt is inkább A farm, ahol élünket néztem. Hármat, a biztonság kedvéért....

Miután ma Éva néninél voltunk húsvét alkalmából, kora este megnéztük ezt a filmet Blankával és Mimivel. A film előtt sütiztünk egyet (mindenki hozott otthonról, aztán cseréltünk), meg kaptunk tőlük nyusziajándékot, ők meg tőlünk nem, mert én nagyon ügyesen itthon hagytam, amit nekik szánt a nyúl. (Kicsit izgulok, hogy holnap is itthon fogom-e hagyni a teljes családom teljes nyúlkészletét, de azért bízom benne, hogy hátha nem.) Mivel igazán jó előzetes nem készült belőle, ezért nem mutatok egyáltalán, aki szeretne, talál a neten. A film egy cigány család három tagjának egy napját meséli el a cigánygyilkosságok idején. Egy kis faluban élnek kilátástalan körülmények között egy beteg nagypapával, apjuk készíti elő a terepet a kivándorláshoz a célországban. A családtagok valahogy eltengődnek, ki dolgozik, ki iskolába jár, ki elüti valamivel a napot. Közben mindegyikük fél, mert egyre közelebb ér hozzájuk a gyilkosságsorozat, már ismerőseiket is megölték. Érdekes, melyik családtagra hogyan...

Délelőtt fekvés meg alvás volt, közben két részletben letakarítottam a két konyhapultot, meg elmosogattam. Nagy szívfájdalom nekem, hogy idén elmarad a tavaszi nagytakarítás, de egyszerűen nem lesz mikor így, hogy szerdán kinyuvadtam, úgyhogy csak kisebb takarítás lesz, tehát pl. nem fogom kipakolni és kimosni a konyhaszekrényeket. Délután elmentem kozmetikushoz, mert 3 hete beszéltük meg az időpontot, és nem akartam már variálni, meg amúgy is kíváncsi voltam, tényleg elmúlik-e az a nagy bőrszárazság attól a kezeléstől, amit javasolt. Holnap kiderül. Utána elmentem vásárolni Tomival, ami arra jó volt, hogy kiderüljön, a szerda óta nem evés eléggé legyengített ahhoz, hogy másfél óra sétálástól nagyon elfáradjak. Amióta beteg lettem, még ráadásul a csípőm és a derekam is úgy fáj, hogy alig bírom, ezt amúgy nem is értem, de nagyban megnehezítette ez a tény a helyzetemet. Aztán meg visszamentünk egy kutyusért, akit Tomi talált elgázolva, csak akkor éppen nem volt ideje állatorvoshoz vi...

hogy a szervezetem teljesen iskola-kompatibilis. Mától van tavaszi szünet egészen hétfőig, és én csak tegnap reggel ébredtem iszonyú torokfájásra, és csak tegnap délután ment fel 38.5-re a lázam. Úgy érzem magam, mint egy vert sereg, DE legalább a suliból nem hiányzom.