Fliegauf Bence: Csak a szél

Miután ma Éva néninél voltunk húsvét alkalmából, kora este megnéztük ezt a filmet Blankával és Mimivel. A film előtt sütiztünk egyet (mindenki hozott otthonról, aztán cseréltünk), meg kaptunk tőlük nyusziajándékot, ők meg tőlünk nem, mert én nagyon ügyesen itthon hagytam, amit nekik szánt a nyúl. (Kicsit izgulok, hogy holnap is itthon fogom-e hagyni a teljes családom teljes nyúlkészletét, de azért bízom benne, hogy hátha nem.)

Mivel igazán jó előzetes nem készült belőle, ezért nem mutatok egyáltalán, aki szeretne, talál a neten. A film egy cigány család három tagjának egy napját meséli el a cigánygyilkosságok idején. Egy kis faluban élnek kilátástalan körülmények között egy beteg nagypapával, apjuk készíti elő a terepet a kivándorláshoz a célországban. A családtagok valahogy eltengődnek, ki dolgozik, ki iskolába jár, ki elüti valamivel a napot. Közben mindegyikük fél, mert egyre közelebb ér hozzájuk a gyilkosságsorozat, már ismerőseiket is megölték. Érdekes, melyik családtagra hogyan hat az állandó félelem, ki milyen menekülési lehetőségeken töri a fejét.

Amíg az ő életüket figyeljük, megismerjük a körülöttük élőket is. Röviden: tragédia. Olyan feneketlen mélységben élnek ezek az emberek, hogy az valami nagyon szomorú. Az benne a legszomorúbb, hogy lehet tudni, ilyen tényleg van, és nem kevés.

Nem tudom, mit lehetne még mondani róla. Fikció, ezt ki is írják az elején, nehogy valakinek ne essen le, de mégsem az. Nagyon érdekes film, felkavaró. Nem tempós, sőt kifejezetten lassú, de a vége annál nagyobbat szól. Érdemes megnézni, ez az egy biztos.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai