LizaGazdija

Liza ugyanúgy van: járkál, eszik-iszik, kakil-pisil, tud aludni. Remélem, kitart ez az állapot minimum jövő hétvégéig, esetleg az utána következő hétig. Legalább. Mi is ugyanúgy vagyunk: kétnaponta ordítozunk legalább fél órát, miután minden beszélgetés első két percében kiderül, hogy teljesen máshogy látunk mindent, teljesen mást akarunk az élettől, és egyáltalán, nincs bennünk közös gyakorlatilag. Majd biztos ebből is kisül valami.

Zöld, zöld, zöld minden szép dolog, Zöld, zöld, zöld mind mit dalolok. Zöld a rét s a falevél, a ruhácskám, a zeném, zöld a kedvem, ha vidám, így mulatok igazán!

Liza a vízhajtóktól jobban lett, eszik, iszik, pisil, nagyon keveset sétál, csökkent a vizesedés a lábán, és csak ritkán kapkodja a levegőt. Legközelebb egy hét múlva kell menni orvoshoz, ha nem lesz semmi baja. Ha viszont nem eszik vagy fullad, akkor elaltatják. Elég morbid volt, ahogy a feje fölött beszélgettünk az orvossal arról, mi lesz vele, ha meghal. Szeretném, ha még velünk lenne, de persze úgy nincs értelme, ha közben rosszul van. Az a rossz, hogy nem akarom, hogy egyedül legyen, mikor történik, anyu is szeretne vele lenni, viszont ő most péntektől jövő szombatig nem lesz itthon. Nem tudom, kibír-e annyit a kutyánk. Az orvos szerint lehet, hogy órák vannak hátra neki, de az is lehet, hogy négy hónap. Ezt a bizonytalanságot legalább annyira utálom, mint azt a gondolatot, hogy Liza hamarosan már nem lesz :(

Tegnap este Liza nem kérte a kajáját. Hosszas könyörgésre aztán kiette belőle a húst, de a gyógyszert a májkrémmel már úgy kellett letolni a torkán. Aztán mikor le akartam vinni, nem állt fel, és nem is bírtam őt felállítani. Csak az ölembe hajtotta a fejét, és bánatosan nézett rám. Tomi aztán leerőszakolta az utcára, de szegény alig tudott párat lépni. Csúnyán megdagadt a bal hátsó lába, amit műtöttek áprilisban. Nem tudott aludni éjszaka. Ezt onnan tudom, hogy leköltöztem mellé a földre, és így közvetlenül mellettem járkált, illetve a fülembe lihegett. Gondoltam, fájhat a lába, ezért bevizeztem neki. Ettől (vagy mástól) tudott aludni egy órát, majd ismétlés után még egyet. Szerettem volna adni neki fájdalomcsillapítót, de csak Algopyrin van itthon, arról meg a net egyforma arányban hoz "ne adj a kutyádnak, mert gyomorvérzésben meghal!" és "bármikor adhatsz neki egy felet, semmi baja nem lesz" jellegű találatokat, én meg nem lutrizom a kutyám életével, akkor sem, h...

Én életemben nem sokszor nyaraltam eddig a Balatonon (no, nem mintha panaszkodni akarnék, imádom a Velencei-tavat, az Isztriát meg talán nem kell magyarázni, ez utóbbi hiányzik is kegyetlenül, amióta meleg lett.) A családi mendemonda szerint azért van ez, mert anyuék nem nagyon kedvelik ezt a környéket, mert drága és lehúzós. (De lehet, hogy nem jól tudom.) Két nyaralásra emlékszem, mindkettőnél elég kicsi voltam, szóval ideje volt tapasztalatokat gyűjteni. (Tomi sokszor volt már itt, neki nem jelentett újdonságot a legtöbb élmény. Bár pozitívan csalódott néhány dologban.) 1. nap Átvittük Lizát anyuékhoz, megcsináltam a kajáját, összeraktam neki a gyógyszert, aztán elindultunk. Az Auchanban megálltunk, vettünk ebédet, plédet, tűt meg cérnát, kefírt (mert van hűtő minden szobában, én meg minden este szeretek kefírt enni), akartam fürdőruhát, de nem lehetett felpróbálni (azzal a csipogós biszbasszal összefogták az alsó és a felső részét. Normális ember csinál ilyet?). Aztán másfél óra al...

Columbo hadnagy is meghalt. Nyugodjon békében :(

Bár persze nem volt ez csíny tulajdonképpen. Inkább konferencia volt. Odamentem 9-re, illetve 9:09-re értem oda. Akkor még sötét volt a teremben, és sehol nem láttam egy lelket sem. Nyilván azonnal végiggondoltam, biztos-e, hogy a Gólyavárban van a buli, aztán úgy döntöttem, ennyire hülye csak nem vagyok már, hogy rossz helyszínt jegyzek meg, és lőn: 9:18-ra megérkezett egy nagy csapat ember. Felpakoltuk a netbookra a ppt-ket, hogy ne akkor kelljen majd balettozni, mikor sorra kerülünk, aztán kis csúszással elkezdődött a konferencia. Az üléselnök nagyon komolyan vette, hogy 15 perc jut egy emberre, volt olyan, akit félbe is szakított (az utánam következő nő volt ez, de én akkor még mondhatni sokkban voltam, ezért fel sem tűnt nekem, utólag mesélték többen is). Én 11:15-kor kerültem sorra, addigra megjött anyu Zsomborral, aztán Blanka, aztán az Andik, aztán Livi is, és itt köszönném meg nekik a támogatást, nagyon jó volt, hogy ott voltak :) Az előadásom úgy kezdődött, hogy megnyitottam ...