A helyzet változatlan

Liza ugyanúgy van: járkál, eszik-iszik, kakil-pisil, tud aludni. Remélem, kitart ez az állapot minimum jövő hétvégéig, esetleg az utána következő hétig. Legalább.

Mi is ugyanúgy vagyunk: kétnaponta ordítozunk legalább fél órát, miután minden beszélgetés első két percében kiderül, hogy teljesen máshogy látunk mindent, teljesen mást akarunk az élettől, és egyáltalán, nincs bennünk közös gyakorlatilag. Majd biztos ebből is kisül valami.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai