LizaGazdija

Bence ma 3 éves. Boldog szülinapot!

Ma a bácsi azt kérte, aki nem Szent Lacival foglalkozik külön feladatként, ne jöjjön be az órára, mert ő azt úgy jobban élvezné. Amikor azt mondta, nem muszáj bejönni, ha nem "szentlacizunk", gondoltam, én azért csak bejárok már, legyek tisztességes. De így... Nem fogok erőszakoskodni, viszont ujjongok a szabadidőn, abból most egy darabig úgyis elég kevés lesz. Kaptam egyébként feladatot, Andi kutatásába szállok be, és már az első kanyarban el is véreztem, azt hiszem, de nem adom fel, akkor is megcsinálom, amit megbeszéltünk.

hogy kimenekítettem a blogot. Kaptam egy emilt a hotmailre, hogy azt a blogot márciusban megszüntetik, úgyhogy vagy átköltöztetem ide, vagy el fog veszni. Kár azért érte, szerettem például a hátterét.

Tegnapelőtt éjjel már álmomban is gúnyolódott Tomi, ez már a vég. Már nem emlékszem a szituációra, és Tomi sem, pedig amikor felébredtem, gyorsan elmeséltem neki, a feledés homályába ne merüljön. Aztán erre tessék. Elég régen volt utoljára olyan nehéz éjszakám, mint ez a legutóbbi, mondjuk úgy július-augusztus tájékán, amikor a bölcsességfogam miatt szívtam. Most nem fájt mondjuk semmi, viszont az éjféli fekvés után felébredtem fél 2-kor, 2-kor, 3-kor, fél 4-kor, 4-kor, 5-kor, fél 6-kor, majd végül 6:10-kor, de akkor már az órára. Nem emlékszem, álmodtam-e valamit, de arra igen, hogy minden ébredéskor a hülye póktól féltem, és Tomi is többször felébredt miattam. Igazából arra gyúrok, hogy majd vasárnap jól kialszom magam. Úgy rendesen, nem spórolósan. Mondjuk egy 10-12 órában. Holnap már péntek, de mindig, amikor éppen ellazulnék, rájövök, hogy holnap is kelni kell, ráadásul lesz két saját órám meg egy doktoris, lassan számíthatok óralátogatásra, ami mindig stresszes, ráadásul most hul...

Mint már említettem, Woody Allen nem normális, de ez benne a jó. Woody Allen munkásságát mérsékelten ismerem: láttam három vagy négy filmjét, azokat is csak magyarul, és olvastam tőle egyszer egy novellát egy antológiában. A könyv legelején úgy éreztem, nem fogom tudni végigolvasni, mert szimpla ökörködés az egész. Aztán magam elé képzeltem az írót, hangjának fülembe idéztem Kern Andrást, és onnantól kezdve nagyszerűen szórakoztam. Kedvenc történetem is lett, mindjárt kettő. Az egyik az első színdarab, melynek címe Death (halál), ebből van az a híres mondás, miszerint "It's not that I'm afraid to die, I just don't want to be there when it happens" (Nem mintha félnék meghalni. Csa nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik). A másik egy novella "But Soft... Real Soft" címmel, amit a magyar fordításban úgy hívnak, Irodalomóra haladóknak. Azt végigröhögtem. Ezen kívül még lett két kedvenc idézetem is. 1. "After a neighbor's husband had been missing ...

Azonnali és drasztikus adócsökkentés címén most majd lenyúlja állam bácsi, amit befizettem eddig a magánnyugdíjpénztárba. Csak szólok, hogy oda az ember magának fizeti a pénzt, gyűjtögeti a kis számláján, hogy majd vénségére legyen legalább néhány évre nyugdíja. Személy szerint rohadtul ki vagyok akadva ezen az einstandoláson, és szeretnék gratulálni mindazoknak, akik genetikailag képtelenek a hazugságra.

Reklámoknál szeretem, ha a reklámnak van köze a reklámozott termékhez. Kampányoknál szeretem, ha a kampánynak van köze ahhoz, amiért (vagy ami ellen) kampányol. Annak, hogy I like it on the floor/ on my bed/ stb., semmi köze a mellrákhoz vagy a mellrák elleni küzdelemhez. A fiúk kiborításának sincs köze a mellrákhoz vagy a mellrák elleni küzdelemhez. Ezért nem tetszik ez a kampány, és nem veszek részt benne. Ettől függetlenül a rák úgy általában mondjon le.