Azonnali és drasztikus adócsökkentés címén most majd lenyúlja állam bácsi, amit befizettem eddig a magánnyugdíjpénztárba. Csak szólok, hogy oda az ember magának fizeti a pénzt, gyűjtögeti a kis számláján, hogy majd vénségére legyen legalább néhány évre nyugdíja. Személy szerint rohadtul ki vagyok akadva ezen az einstandoláson, és szeretnék gratulálni mindazoknak, akik genetikailag képtelenek a hazugságra.

Megjegyzések

  1. A nyugdíjbiztosítás egyik lényege, hogy amit befizetünk, azt az aktuális nyugdíjasok kapják meg, míg majdan a mi nyugdíjunkat majd az akkor befizetők fogják állni. (Meg persze, az mnyp addig is forgatja a befizetett pénzt.) Bevallom, a témában nem vagyok annyira otthon, nem tudom, hogy ez a mostani átmeneti vegyes állami-magán rendszer hogy működik, és a most befizetett pénzünk konkrétan hová kerül - mindenesetre itt a nagy disznóság egyszerűen az, hogy az állam csak úgy lenyúlja cégek tőkéjét, mert törvény van rá, hogy megteheti, gyakorlatilag bármiért. Nem csoda, ha néhányan 1948-ban érezzük magunkat. :(

    VálaszTörlés
  2. Én úgy tudom, a magánnyugdíjpénztárba befizetett pénzemet nem kapják meg az aktuális nyugdíjasok. Pont azért van mnyp, hogy ha esetleg az állam felé fizetett nyugdíjjárulék hirtelen nem lenne már elég az aktuális nyugdíjasoknak, akkor nekik legyen külön megtakarításuk. Szóval míg az "alap" nyugdíjjárulékra nem gondolok úgy, hogy az az én pénzem, hanem a mi pénzünk, addig erre meg úgy gondolok, hogy az én pénzem, és az én pénzemet legyen szíves nem elvenni állam bácsi.

    VálaszTörlés
  3. Dehát a tekintetes miniszter úr is csak jót akart neked, hiszen megmondta: a pénzed igazán az államnál van biztonságban. Ha pedig te ezt másképp gondolod, akkor azzal szabotálod a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, és te vagy a gaz népáruló. Szégyelld is össze magad azonnali hatállyal! Pfuj!

    VálaszTörlés
  4. Ó, szégyellem én magam szorgalmasan, abban nincs hiba :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai