Bejegyzések

Takarítás

Ez a mai olyan volt, mintha nem akarna véget érni. Nem kezdtem időben, csak 3-kor, aztán 4-kor tartottam egy óra beszélgetős szünetet, majd 5-től mostanáig folyamatosan csináltam, és most 3/4 10 van. Először 9-kor hittem azt, hogy na, készen vagyok, aztán előbukkant még egy teendő. Aztán 9:20-kor is azt hittem, hogy na, most már tényleg, és akkor kiderült, hogy a fürdőszobában még nem pakoltam le és nem mostam ki a kádat. Ezzel készen lettem 3/4 10-re, és most, hogy így mondom, még nem teregettem ki. Borzasztó. Viszont átpakoltam a könyvespolcot, így most már csak pár könyv van a többi tetején, mondjuk öt darab, mert nyitottam egy új magyar és egy új angol nyelvű polcot is. Az angolosra még fér könyv :) Ja, el ne felejtsek eldicsekedni: megvan a teljes Szabó Magda gyűjteményem. Végül csak nem bírtam ki, hazahoztam a Für Elise-t is, mert milyen már, hogy csak egy regény nincs meg tőle. Át is tekintettem a készletet, így kiderült, hogy még van nyolc könyv meg egy verseskötet, amit nem ol...

A nénikéjét

annak a politikai pártnak ill. képviselőjelöltnek, akinek feltétlenül szombaton reggel 9-kor ill. este 7:38 perckor kell telefonos kampányban szavazásra buzdítani. Tényleg. Nénikétek! Legyen már éjfél, könyörgöm, hogy ne lehessen végre már kampányolni! Egyébként az én ideális világomban nem lehet kampányolni, csak és kizárólag saját honlapon lehet leírni, miért is olyan iszonyú jó egy-egy párt ill. jelölt, és a honlapot tilos reklámozni.

You're a 60-Year-Old Man, Charlie Brown!

Kép
Bizony, ma 60 éve, hogy megjelent az első Charlie Brown képregény. Így nézett ki: Itt látható 15 mp reklám után az abc news videója az eseményről, Charles M. Schultz is nyilatkozik benne. Illetve egy 1990-es interjúból raktak bele részleteket - ma már nem tudják megkérdezni semmiről, szegény 2000-ben már meghalt. Happy Birthday, Charlie Brown!

Új adórendszer

Íródott erről egy vicces poszt, kint van index-címlapon, ahol is a gyerekeim száma és az éves jövedelmem alapján ki lehetett számolni, mennyi adót fogok fizetni az új rendszerben. Viccesen az jött ki, hogy az összes adóm befizetése után egy év (!!!) alatt 25 ezer forintot fogok keresni. :D Remélem, ennyire vicces azért nem lesz majd a dolog, mert azon nem tudnék nevetni. Egyébként idióta ötletnek tartom, hogy beleveszik az adózásba, kinek hány gyereke van, és megbüntetik azt, akinek egy sem. Nem olyan biztos ám, hogy akinek nincs, annak azért nincs, mert nem akar. Meddőségről hallottunk-e már? Például. Amúgy ha már a családnál tartunk, szerintem röhejes, amikor Pálffy törvénybe vetetné, hogy a tévének védeni kell a házasság szentségét. Jesszusom.

Nem tudom, mondtam-e már,

hogy Lizának vett Tomi valami élősködőölőt (Biospotix néven fut), ami azt ígérte, hogy ha bekenjük vele a kutyát, akkor nem fog viszketni. Bekentük vele, és a kutya nem viszket. Illetve annyira igen, amennyire normális körülmények között szokott, mert neki a farka töve azóta viszket, amióta ismerem, de az az áldatlan állapot, hogy csak ránézek, és már teker a lábával, megszűnt. Hurrá!

Áramszünet

Tegnap karbantartás volt, ezért reggel 9 és du. 3 között nem volt áram. Eredetileg úgy terveztem, ha úgysem lesz számítógép, amin dolgozzak, akkor majd kiporszívózom a lakást. Később rájöttem, miért nem jó terv. Mikor jöttem haza délben, nem működtek még a lámpák sem, rendőr irányította a forgalmat, a metróaluljáróban meg olyan koromsötét volt, mint éjszaka. Már a második emeleten jártam, amikor rájöttem, hogy nem fogok tudni húst sütni úgy, ahogy terveztem, mert a frituhoz is áram kéne... Hát igen, nehéz felfogni, ha valami átmenetileg nincs, amit pedig megszoktam. (Azért túléltem, ebéd is lett.)

Mystery solved

Van ugye az a farmerem, amiről panaszoltam itt, hogy szőrén-szálán eltűnt, fogalmam sincs, hová lett, pedig konkrétan emlékszem, hogy beraktam a szekrénybe. Tomival egyesével kipakoltuk a szekrényünkben található összes ruhadarabot, sőt előtte ezt megtettem egyedül is, és már mindenhol kerestük, de tényleg mindenhol, az ágyneműtartóban is, pedig oda aztán hogyan is kerülhetne farmer. Tegnap aztán Tomi a szekrény elé járult a következő mottóval: - Hol a nadrágom? És túrni kezdett. Túrt, túrt, majd öt perc túrás után így szólt: - Szívem, nem ez az a nadrágod, amit keresünk? És az volt. És lőn boldogság.