LizaGazdija

Nem tudom pontosan, mi tetszik ebben a reklámban, de hosszú idő óta az első olyan, amitől nem megyek falnak. Tény viszont, hogy Fantát nem veszek miatta. Attól a hányinger kerülget.

Szombaton otthon voltam anyuéknál, ezúttal Liza nélkül - nem is bánta annyira, mint gondoltam. Ott voltak Katáék, sőt ott volt a nagynéném, Gabi is. Azt mondta az orvosa, annyira szépen javult a héten, hogy hétvégén mindkét nap kijöhet, bár aludnia azért a kórházban kellett. Tényleg jobban van, látszik is rajta. Megint előbújt a kreativitása, festeni meg rajzolni akar, és már majdnem önmaga. Amikor anyuék visszavitték Gabit, Katáékkal náluk maradtunk, és például megmutatták az házukról készült képeket. Szép kis ház ez, csak kicsit messze van. Viszont van kertje, és azt a két gyerek meg a kutya nagyon fogja értékelni, biztos vagyok benne. Amikor aztán anyuék visszajöttek, Katáék elmentek vásárolni, és a fiúk velünk maradtak. Szépen elszórakoztatta őket anyu, és csak apróbb fennforgások történtek: Matyi pl. ülésből elvágódott, ahogy néha még szokott, és akkor sírt egy kicsit, Bencénél meg bebizonyosodott, hogy úton van ugyan a szobatisztaság felé, de nem teljes a siker. Szerintem jól sül...

A magyar cím borzasztó gagyi, de a film nagyon tetszett. Szinte mindenki, aki véleményt írt róla, azt mondja, nagyon rossz, pláne, ha elolvasod mellé a könyvet. Nekem megvan az a mázlim, hogy még nem olvastam a könyvet. Meg akartam venni nagy hirtelen a film végén, de előtte megnéztem a bankszámla egyenlegét, és amikor kiderült, hogy ez az összeg már az ehavi összes bevételemmel együtt értendő, elnapoltam a vásárlást. Megvár az a könyv. Egyetlen dolog nem tetszett elsőre: a végére más befejezést vártam. Persze mondhatjuk, hogy Susie-nak már mindegy, mi a történet vége, hiszen ő már úgyis meghalt. Írták sokan, hogy a családjáról nem derül ki semmi, és nem érzékeljük a drámát sem, csak annyi látszik, hogy a csaj jól elvan a mennyországban. Hát… A családról tényleg minimális infót közöl a film, de nem is kell ennél több: átlagos család, ahol a családtagok nagyon szeretik egymást. Az viszont egyszerűen nem igaz, hogy Susie ül egy felhő szélén, és nagy vidáman lógázza a lábát. Tökre...

Mindig érdeklődéssel várom, történik-e velem valami péntek 13-án, de még sosem történt semmi. Így volt ez idén is. Miután csütörtökön a 11-re várt tanítvány fél 12-kor felhívott, hogy nem ér ide, csak pénteken 11-re, nagyon sűrűnek ígérkezett a délelőtt. El kellett menni tanítani - a négy diákból csak kettő jelent meg, úgyhogy családias hangulatban telt az óra. Tanítás után be kellett billegni a bazi nehéz szatyrommal a nyelviskola könyvtárába, ugyanis néhány nappal korábban írtak nekem onnan egy emilt (másolatban megkapta a főnököm is, nyilván), hogy én könyvekkel tartozom, és ha nem viszem őket vissza, nem kapok fizetést. Erre visszaírtam, hogy egyetlen helyen sem olvastam, hogy lenne lejárata a kivett könyveknek, csak arról tudtam, hogy a leltárra vissza kell vinni őket. Erre visszaírtak, hogy hát a tanfolyam vége után 1 hónappal le kell adni a könyveket. Kösz. Na mindegy, szóval leadtam őket. Aztán elzarándokoltam a Hősök terén túlra, hogy átvegyem a neoprén övemet ("A fogyiöv...

Ma néztük meg Blankával és Tomival. Annyira nem éreztem hiperszupernek, mint amennyire dicsérik, de azért tetszett. Az mondjuk furcsállom, hogy egy ennyire népszerűsített filmet, ami csak két hete megy, csak mi hárman néztünk meg. Két és fél órás, nagyjából a második óra végén éreztem úgy, hogy nagyon erőltetett kezd lenni, aztán elmúlt ez az érzés. Vannak benne dolgok, amiket nem értek, pl. minek kell építész az álomvilág megtervezéséhez, ha közben azt mondják, akármilyen valószerűtlen legyen is az álom, akkor sem jövünk rá, hogy álmodunk. Szerencsére nem volt véres, pedig többször nagyon aggódtam, hogy az lesz. Van benne humor is, és a kedvencem az utolsó jelenet, a zárókép. Egy kifejezés jutott eszembe a történettel kapcsolatban: gondolatbűnözés – szerintem vicces. És nagyon tetszett a zenéje. Mivel hulla fáradt vagyok, többet nem tudok most mondani, de jöjjön az előzetes meg a plakát.

Amikor negyed 7-kor kómásan ülök a kádban, és hirtelen nyikordul a harmonikaajtó, odanézek, és egy kutya mosolyog rám a résen keresztül: "Csak megkerestelek, gazdi, jó, hogy megvagy."

71 éve mutatták be az Ózt.