LizaGazdija

Kesereg Sally Brown az előbb már említett mesében a pumpkin patch (vagy tökföld) közepén gyaníthatólag éjfél után. Kicsit így érzem magam most én is, bár az előbbi bejegyzéshez képest határozottan sokat javult a hangulatom attól, hogy írtam egy kicsit a szakdogámat. A kutatásom elemzését kezdtem el, és élveztem. Ez azt is jelenti, hogy van már motivációm túlélni az első három fejezetet (pontosabban a másodikat és a harmadikat, az első már megvan), hiszen utána jön csak az igazi buli. Így talán hétfőn este lesz egy kész szakdogám, amit ugyan kell még toldozni-foldozni, de legalább megvan. Jót tenne a lelkemnek. Kedden délelőtt leadnám a konzulensnek, aztán elmennék kabátot venni, aztán tanítanék németet, aztán esetleg pihennék (erre gondolni sem merek, állati régen fordult már elő), aztán vagy még kedden, vagy csak szerdán végigmennék Dr. James javításain, amiket a szakdogámon megejtett, közvetlenül utána írnék jegyzeteket a cikkekből a tanári dogához, aztán a kérdőívek kiértékeléséhez,...

Hát megnéztük. Hát nem volt jó. Igazából rosszabb lett a kedvem, mint előtte volt. Most már akár sírni is lenne kedvem, csak inkább írok egy-két oldalt a szakdogához, hogy ne legyen azért nagyon durva lelkiismeret-furdalásom, amiért ma nem ezzel foglalkoztam. Érdekes, hogy már négy és fél éve együtt vagyunk, és még mindig nem szoktam meg, hogy amihez neki nincs kedve, ahhoz nagyon nincs. Így aztán Charlie Brown és kis csapata sem kötötte le, a 25 percből mintegy 15-öt biztosan végigaludt. Nekem ez nem esik jól, mert van az a dilim, hogy ha valamit együtt csinálunk, akkor ne aludjon el, mert akkor azzal egyedül hagy. Mindenesetre végignéztem a mesét, bár így már nekem sem volt akkora kedvem hozzá. Akinek eddig mutattam, annak tetszett. Fura. Erről most eszembe jutott a tavalyi advent, amitől még rosszabb kedvem lett. Az sem egy jó emlék.   Mindenesetre itt látható Linus, amint várja a Nagy Tököt. Szerintem nagyon-nagyon aranyos, ahogyan az egész mese is, dehát ízlések és pofonok.     To...

ma hazajöttek Barcelonából. Jól érezték magukat, sok szépet láttak, mutattak is képeket. Örülök, hogy itthon vannak, nem igazán szeretem, ha utaznak, azt meg pláne nem, amikor repülnek. Úgyhogy most megnyugodtam, végre otthon vannak. Lizát is kivittük eléjük Ferihegyre, nagyon örültek egymásnak :) Kaptunk mindenféle szuvenírt is. Tomi egy Gaudi-bögrét, én egy legyezőt, amin bikák vannak kivágva meg egy kasztanyettát, amit még meg kell tanulni használni, közösen pedig kaptunk édességet. Jó, hogy megjöttek, komolyan. Nem szeretem én a repülőket...

idén nem lesz. Le vagyok sújtva, elszomorít, nagyon szerettem volna. Olyan jó volt tavaly. Jólesett tököt farigcsálni egy héttel Ibolya néni halála után, amikor nagyon magam alatt voltam. Most is jólesne, csak hát most nem fogok. Egyik üzletben félig rohadt minitököt adtak volna 130 forintért, másik üzletben ilyesmit nem árulnak, csak ennek valami rettentő randa fehér változatát meg egy színben stimmelő, de rettentő gnóm versenyzőt, a zöldségesnél meg szintén nincs ilyen, miért is lenne. Amúgy dühít, de most inkább nem spanolom magam azzal, hogy mennyire igazságtalan, hogy nem tudok töklámpást faragni. Inkább nézegetem kicsit Tökit, a tavalyi lámpásunkat. És szeretném, ha Tomi megnézné velem az "It's The Great Pumpkin, Charlie Brown" című mesét. Mindenkinek ajánlom egyébként, nagyon-nagyon aranyos. Tomi, ugye megnézed velem? Utána talán tudnék még egy kicsit szakdogázni. (Amúgy a hajnali egyes fekvés után legalább hajnali forgolódtam azon pánikolva, hogy nem fogom tudni m...

hangulatban vagyok. Semmihez sincs kedvem, csak ajándékot csinálni meg töklámpást faragni, de például nincs itthon tök, és ettől még szomorúbb leszek, mert akkor így nem lesz töklámpás, pedig tavaly olyan jó volt, hogy csináltunk, és különben is már tavaly kitaláltam, hogy idén majd nem égetjük el a tökmagot, mert már tudjuk, merre kell csavarni a sütőt, ha ki akarjuk kapcsolni.   Nem tudom, hogyan fogom a minimumot elérni a németes szakdogában. Már az is eszembe jutott, hogy esetleg blablázok egy kicsit arról is, hogy a fordítás története Németországban, ami elég hülye ötlet, mert a kutatásomban csak magyar fordítás van, ezért inkább a magyar fordítás történetéről kéne írnom, de az meg vajon fog-e érdekelni bárkit is a német szakon. Kedden nagyon szeretnék 30 oldalt leadni a konzulensemnek, és könyörögni neki, hogy mentsen meg valami zseniális ötlettel. De tulajdonképpen bármelyik olvasóm is megmenthet az ötből, nem fogok tiltakozni, sőt csinálok neki túrógolyót vagy sportszeletet hál...

a sporttáskám. A brands.hu-n kínálták x összegért. Én erre megnéztem a Budmil saját oldalát, hogy örülhessek, mennyit spórolok, ha a brands.hu-ról rendelem meg a táskát. Mintegy mínusz kétezer forintot spóroltam volna. Bizony, hogy az "olcsó oldalon" mintegy kétezer forinttal drágábban kínálták, mint a márka saját oldalán. Döbbenet. Természetesen a márka saját oldaláról rendeltem meg, és ma meg is hozták, és nagyon szép, kényelmesen elférnek benne a tánccuccaim. Most örülök :)

Az eheti látogatottságom eddig talán a leggyászosabb, mióta nézem a statisztikát, de nem is ezt akarom mondani.   Az milyen, amikor valaki janis04xz (vagy hasonló) google-kereséssel jut el hozzám, ráadásul úgy, hogy egyetlen találat a blogom? Egyébként hogyan lehet ilyen hálózati kapcsolatot vagy mifenét törölni? Csak mert említett személlyel még életemben nem beszéltem, csak felkért egyszer, én meg mellényomtam, és azóta sem találom, hol lehetne visszacsinálni ezt a dolgot.