It's The Great Pumpkin, Charlie Brown!

Hát megnéztük. Hát nem volt jó. Igazából rosszabb lett a kedvem, mint előtte volt. Most már akár sírni is lenne kedvem, csak inkább írok egy-két oldalt a szakdogához, hogy ne legyen azért nagyon durva lelkiismeret-furdalásom, amiért ma nem ezzel foglalkoztam. Érdekes, hogy már négy és fél éve együtt vagyunk, és még mindig nem szoktam meg, hogy amihez neki nincs kedve, ahhoz nagyon nincs. Így aztán Charlie Brown és kis csapata sem kötötte le, a 25 percből mintegy 15-öt biztosan végigaludt. Nekem ez nem esik jól, mert van az a dilim, hogy ha valamit együtt csinálunk, akkor ne aludjon el, mert akkor azzal egyedül hagy. Mindenesetre végignéztem a mesét, bár így már nekem sem volt akkora kedvem hozzá. Akinek eddig mutattam, annak tetszett. Fura. Erről most eszembe jutott a tavalyi advent, amitől még rosszabb kedvem lett. Az sem egy jó emlék.

 

Mindenesetre itt látható Linus, amint várja a Nagy Tököt. Szerintem nagyon-nagyon aranyos, ahogyan az egész mese is, dehát ízlések és pofonok.

 


 

Továbbá tele a tököm azokkal az elmebeteg selejtekkel, akik kötelezőnek érzik, hogy este 11-től legalább hajnali 1-ig a körúton vonulgásszanak visítva-sikítva, mint akit nyúznak, miközben nem is nyúzzák őket, csak seggrészegek. Elegem van belőletek, idióták!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai