LizaGazdija

Ma minden olyan jól ment. Két szemináriumra is bejutottam mindenféle tülekedés meg sorsolás nélkül. Ráadásul mindkettőre Anitával, ami örvendetes, mert igazán szimpatikus csoporttárs. Az utolsó óra után elmentem vele a Goethe Institutba, mivel volt két agyoncsapnivaló órám, de nem akartam egy napon belül másodszor is felmenni Tomiékhoz. Azért mégis... Goethe után már egyedül elmásztam az Astoria Fitnessbe, hogy megkérdezzem, milyen bérletet kell vennem, hogy elismerjék az ELTE-n. Mivel a telefonban a tanszékről egy nő ezt mondta, hogy ezt tegyem. Ehhez képest a Fitnessben az ott ülő nő kissé ingerülten közölte, hogy az X-edik vagyok a nap folyamán, aki ezzel állít ide, dehát neki honnan kéne tudni a választ, ha egyszer nem neki kell elfogadni. Milyen igaz! Úgyhogy holnap felhívom a tanszéket újból, és megkérem őket, fussunk neki még egyszer, és válaszoljanak végre. Nem érek ám rá akármeddig. Már felvettem a külső helyszínű edzést, igazán jó lenne, ha nem most találnák ki, hogy mégsincs...

Hétfőn 9-kor felkeltem szépen, majd 11-re betalpaltam a MUK-ra. Gondoltam, kb. 5 perc alatt megszerzem az indexet, ahogy ez lenni szokott. Még induláskor jól feldúlt "valaki" a hülye megjegyzéseivel, de az igazi jó csak a TO-n jött. Kilométeres sor, őrrel meg minden. Egy csaj azt mondta, nekem nem adják ki az indexem, kell igazolás, hogy tényleg megcsináltam azt a tanegységet, aminek a jegye későn került fel. Elmentem az Ajtósira, ahol Elvira döbbenten nézett rám és visszaküldött a MUK-ra, hogy nem kell igazolás. Tényleg nem kellett. Tudod, mi kellett? 5 órás sort végigállni, na az kellett. A végén már egészen közel voltam az ájuláshoz meg egyéb kellemességekhez. Amik végül mégis elmaradtak :) Tegnap megvolt az első óra Jamesszel. Csak kb. negyed óra volt. Nem szeretem :( Már megint fenyegetőzik :( Egyelőre csak CD-n keresztül, de mégis. 10-kor leléptem a suliból, mert semmi kedvem nem volt megvárni a két másik amerikanisztikás órát, hogy kiderüljön róluk, nem is lesznek. Mer...

Szerdán találtam a hónom alatt kemény, fájós dudort, ami belül található. Csütörtökön délután találkoztam Blankával, voltunk a Podmaniczky utcában teaházban. Hangulatos, de azért a Vörös Oroszlán teaház jobban tetszik. Jót beszélgettünk, aztán Tomival elmentünk mozizni. A Ház a tónál c. filmet néztük meg, nagyon szép és romantikus, nekem nagyon-nagyon tetszett :) Pénteken délelőtt megnéztük a Rém Romot is, ami viszont rettenetes. Szerintem legalábbis. Szörnyen bugyuta, csúnya az animáció is. Meg az a baki is böki a szemem... A mese elején a kutya még szuka, a mese végén azonban hirtelen megfontolásból kanná változik. Grrrr :S Este voltam orvosnál, ahol a dudort szőrtüszőgyulladásnak minősítették és adtak rá kenőcsöt. Azóta már kisebb, puhább és kevésbé fájós :) Szintén pénteken tudtam meg, hogy nem 11-től, hanem MOST hétfőtől van suli. Az a jó benne, hogy a kurzuskínálatok szörnyen hiányosak, dehááát... Na sebaj. Az előbb tudtam meg a drága jó útvonalterv segítségével, hogy nincs semmi...

A Miami Vice moziváltozata nem valami nagy szám, meg kell mondjam. Az operatőr szerintem tök jó, a zene is tetszett, de a történet nuku.   "Christopher Robin and I walked along Under branches lit up by the moon Posing our questions to Owl and Eeyore As our days disappeared all too soon But I've wandered much further today than I should And I can't seem to find my way back to the Wood So help me if you can I've got to get Back to the House at Pooh Corner by one You'd be surprised There's so much to be done Count all the bees in the hive Chase all the clouds from the sky Back to the days of Christopher Robin and Pooh Winnie the Pooh doesn't know what to do Got a honey jar stuck on his nose He came to me asking help and advice And from here no one knows where he goes So I sent him to ask of the Owl if he's there How to loosen a jar from the nose of a bear It's hard to explain how a few precious things Seem to follow throughout all our lives After all...

  A gólyatábor már 20-án vasárnap elkezdődött, de mi Tomival csak hétfőn mentünk le. Útba ejtettük Gyöngyöst, ahol a három informatika előadásból csak egyet hallgattunk meg, mert uncsi volt és a Power Pointról szólt, amit Tominak nem kell magyarázni (nekem ugyan még volna mit megtanulni róla, de ez akkor is unalmas volt, különben sem az én tanegységem). Délután négykor értünk Füzérre kalandos út és többszöri eltévedés után. A táborban egy darab kedvetlen gólya, egy darab kedvetlen tavalyi gólya, valamint egy csapat menő csávó tartózkodott (fürdős kurva és társai – ők mondták magukról). A többiek a Nagy-Milicre kirándultak éppen. Sajnálom, hogy idén ez nekem kimaradt, mert nagyon jó túra nagyon sok hagyományos ökörséggel (pl. gólyák fatörzsbe tuszkolása, hastánc egy rozzant budi tetején, LuFi-oszlop megmászása, lovagi torna). Mi Tomival sátorállítás után felmásztunk a füzéri várhoz. Tavaly még zárva volt, így az állványokon másztunk be, idén azonban belépő ellenében lehetett bejutni. Sz...

Tegnap voltunk strandon. Anyu, Tomi meg én. A Palatinusra kiérkezni igen kalandos volt, de azért csak összejött (úgy 2 óra alatt a XX. kerületből - kocsival). Sokat fürödtem, voltam 2 hullámon (kedvenceeeem volt kisebb koromban, és még mindig tök jó), voltam olyan medencében, ahol vmi módon hajtják a vizet körbe-körbe, és a víz magával szippant és sodor. Elég hülye fogalmazásmód, de maga a dolog nagyon jópofa :) Úszómedencéztem is és a termálba is bementem. Ettem hekket, amit nyaranta 1x mindenképpen kell :)   Ma a Mesterségek Ünnepére mentünk anyuékkal, sőt Csabáékkal is találkoztunk. Szép dolgok vannak, többel kapcsolatban is úgy éreztem, hogy meg kéne venni. Aztán nem vettem semmit. Első alkalommal, mióta kijárunk. Pedig mióta az eszemet tudom, mindig kimentünk és mindig volt vásárfia. Most viszont kettőt is eltettem az emlékezetembe. Egy csuhébabát 1200 Ft-ért és egy sógyurmababát kb. 3000 Ft-ért. Igazából az volt velük a bajom, hogy hova teszem itthon. De ha jövőre megin megyek és...

Ahogy így elnézem, egy hónapja és 5 napja nem írtam. Pedig mi minden történt azóta... Anyuék voltak nyaralni, mi meg 11 napot töltöttünk kettesben Tomival. Voltunk biciklizni, kirándulni, megünnepeltük az 1. évfordulónkat.   Aztán mi mentünk nyaralni. Eredetileg egy hét lett volna a Velencei-tónál. Vasárnap mentünk le biciklivel, ami Tominak szép emlék, nekem inkább vegyes. Kb. 60 km-t mentünk (szerinte 70-et), ami alatt például megkergetett minket egy kutya. Ugyan kiderült, hogy nem akar megenni, de addigra én már pánikba estem, ami egészen a kutya eltűnéséig nem is múlt el. Irtó sok időbe telt, míg átkeveredtünk Csepelre, de csak azért, mert valamilyen okból kifolyólag nem Csepel felé indultunk. Szakadt az eső, ami igen jót tett egyrészt a szemüveges látásomnak, másrészt a ruhámnak, harmadrészt a csomagoknak. Valamikor marha sokára megérkeztünk Ráckevére, ahol ettünk hamburgert. Tündéri vendéglátós trükkel lehúztak minket összesen 200 Ft-tal. Nem nagy összeg, nem is szóltunk egy szót...