LizaGazdija

A brünni katedrális tetején vagyunk, kilátunk. Odafent nagyon alacsony boltívek vannak, ezért figyelmeztetem Tomit, aki jó 15 centivel magasabb nálam, és mögöttem jön, hogy vigyázzon a fejére (miután én az enyémet beütöttem). Két perccel később ő is beüti a magáét, és, mivel leghátul jön, csak a káromkodást és jajgatást lehet hallani. A lányok azonnal visszafordulnak, és kérdezik, mi történt. Tomi: Bevágtam a fejemet. Viola, aki ekkor még nincs 3 éves: De anya mondta, hogy vigyázz. Lefelé haladunk a kilátóponttól, irtó sok lépcsőn kell lemenni. Nagyon meredek a lépcsősor, és Viola, aki a saját lábán mászott fel, a legtetején megijed, és kijelenti, hogy ő itt nem tud lemenni, mert fél. Mondjuk, megértem. Felveszem, megyünk lefelé, jó lassan, ő meg egy ponton felemeli a fejét a vállamról, és megpróbál a szemembe nézni, mert mondani akar valamit. Ez viszont veszélyes, mert a feje eltakarja előlem a lábamat meg a lépcsőt, és ha nem látom, hová lépek, könnyebb marha nagyot esni. Mondom is n

Nagyon ritkán írok csoportokról, pláne hallgatókról, de ez most nem bír bennem maradni. Jó ideje először volt olyan csoportom, amelyik garantáltan nem fog hiányozni. Erről egyetlen résztvevő gondoskodott, bár akadt még kettő, akivel kicsit nehéz volt. Ez az egy viszont elképesztő, ilyen embert talán még nem is láttam. Nagyon lelkes, motivált, nagyon kedves is tud lenni, ugyanakkor kegyetlen bunkó beszólásokat tud megereszteni a többiek felé, és mivel rettentően... nem okos, ezért folyamatosan kérdéseket tesz fel, ezek harmadának semmi értelme, harmadát már megválaszoltam 1-100 alkalommal, a maradék jó. Ha tőlem kérdez, csak tőlem jó a válasz - ha megkérdezi, mit jelent a "cat", és a mellette ülő megmondja neki, hogy macska, akkor rárivall az illetőre, hogy ő engem kérdezett, és a másik mit szól bele. Egyébként is irtó furcsa reakciói vannak, a legapróbb dolgoknak sikítva örül. Minden kérdésének nekifut három-négy-ötször, mire kiböki. Csak úgy tud gondolkodni, ha ír, viszont n