Nyaralós gyerekszáj

A brünni katedrális tetején vagyunk, kilátunk. Odafent nagyon alacsony boltívek vannak, ezért figyelmeztetem Tomit, aki jó 15 centivel magasabb nálam, és mögöttem jön, hogy vigyázzon a fejére (miután én az enyémet beütöttem). Két perccel később ő is beüti a magáét, és, mivel leghátul jön, csak a káromkodást és jajgatást lehet hallani. A lányok azonnal visszafordulnak, és kérdezik, mi történt.
Tomi: Bevágtam a fejemet.
Viola, aki ekkor még nincs 3 éves: De anya mondta, hogy vigyázz.

Lefelé haladunk a kilátóponttól, irtó sok lépcsőn kell lemenni. Nagyon meredek a lépcsősor, és Viola, aki a saját lábán mászott fel, a legtetején megijed, és kijelenti, hogy ő itt nem tud lemenni, mert fél. Mondjuk, megértem. Felveszem, megyünk lefelé, jó lassan, ő meg egy ponton felemeli a fejét a vállamról, és megpróbál a szemembe nézni, mert mondani akar valamit. Ez viszont veszélyes, mert a feje eltakarja előlem a lábamat meg a lépcsőt, és ha nem látom, hová lépek, könnyebb marha nagyot esni. Mondom is neki:
- Csak az a lényeg, hogy ne forgasd a fejedet, mert akkor nem látok.
- Ne folgassam? Nem folgatom. (Visszateszi a vállamra.) Miélt ne folgassam?
- Mert próbálok vigyázni lefelé a lépcsőn.
- De nem sikelül?
Itt kis híján mégis leestünk, mert nagyon kellett nevetnem, de végül megúsztuk.

A brünni állatkertben kaptatunk felfelé, Viola Flóra ruhájába kapaszkodik, és időnként viccből megrántja. Szólok, hogy ezt ne, de azért csak csinálja. Egyszer csak megszólal Flóra:
- Na, most már többet ne rángass, mert begurulunk a Dunába!
Erre én:
- Az lenne csak a valami. Innen nagyon messze folyik a Duna.
:D

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-k...
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke...
További információk