Hainburg an der Donau

Idén nem merészkedtünk messzire Bécstől, tekintve, hogy az első terhességemnek ugyanezen a napján már négy napja megvolt Flóra. Nagyon megmaradt mindkettőnkben, hogy 32+4-re volt vonatjegyem Pestre, szóval ha csak négy-öt nappal tovább kitart a gyerek odabent, akkor hosszú hetekre lettünk volna elvágva Tomitól, mert ő nem tudott volna annyi időt Pesten lenni, amennyit Flóra kórházban töltött. 

Tomi eleve nem is akart nyaralni menni, azt mondta, egy évet kibírunk nyaralás nélkül is, én meg mondtam, hogy biztosan nem. Az lett a kompromisszum, hogy max. egy órára távolodunk el Bécstől, hogy baj esetén visszaérjünk a kórházba. Végül még ennél is ügyesebbek voltunk, Hainburg csak 35 percre van tőlünk, és bevállaltunk négy napot.

Egyikünk sem járt még Hainburgban, úgyhogy mindkettőnknek új élmény volt ez a nagyon szép városka rengeteg középkori emlékkel. Több épülete a XIII. századból származik, a régi városfal jókora darabon ma is megvan, akad két várrom is, valamint három városkapu és tizenhárom torony. A rengeteg látnivalót két sétává szervezték, két délelőtt alatt mindkettőt megcsináltuk. Nagyon sok szép és érdekes dolgot láttunk. Az egyik legmeglepőbb számomra, hogy több étteremnél a terasz a főút túloldalán van, így a pincérek egész nap vagy zebrán, vagy még csak nem is zebrán szaladgálnak ide-oda az úton. Strandoltunk is, de ezt már meséltem. Egy 1500-as években épült, azóta sokszor átépített kolostor épületéből kialakított hotelben szálltunk meg, ahol volt egy óriási franciaágyunk, így hárman is kényelmesen elfértünk. (Gyerekágyat csak kétéves korig tudtak volna adni.) Furcsa volt, hogy a zuhanyzó a szobában volt, félig-meddig elválasztva a szoba többi részétől, és a kabinnak nem volt fala. Ilyet még sosem láttam, érdekes megoldás. Flóra nagyon ügyes volt, nem zavarta az sem, hogy az apja megnézett két EB-meccset villanyoltási idő után, simán aludt így is.

A délutáni alvással szemben mutatkozott némi ellenállás, mondjuk, nem csodálkoztam, miután tudta a gyerek, hogy az alvás után megyünk a strandra - nyilván nem akart aludni, hátha úgy előbb odaérünk. A tegnap délutáni performansz csúcs volt: vagy negyed órán keresztül bukfencezett ide-oda az ágyon, és amikor kértem, hogy inkább aludjon, az volt a válasz, hogy ő nem akar aludni, mert nem fáradt. (Miután 7 km-t gyalogolt délelőtt, és hosszasan nyöszörgött, hogy ő nagyon fáradt, és már nagyon szeretne aludni :D) Végül egy bukfenc végén elterült, és úgy elaludt, hogy 5 körül sikerült csak felébreszteni, akkor is 20 perc melóval. Nem volt fáradt egyáltalán :D (Egyébként gyönyörűen bukfencezik akár úgy is, hogy a kezét nem használja.)

Ma, amikor hazaértünk, kicsit csalódott volt, hogy ide jöttünk, azt mondta, inkább a szállodába szeretne visszamenni, maradjunk még egy kicsit.


Braunsberg, ahonnan gyönyörű a kilátás

Például a Schlossbergen található Heimenburg várára is, ami a Nibelung-énekben is szerepel.

Ilyen lehetett egy kelta építmény a hegyen, mielőtt a rómaiak lerombolták (+ Tomi)

Hajókikötő

A Duna

Hainburg egyik kis utcája

A '70-es években, felújításkor előkerült gótikus ablakcsoport egy épületen.

Egy 400 éves zsinagóga, vagy ami abból megmaradt.

Az Altes Kloster, a régi kolostor bejárata. Ma hotel, könyvtár és orvosközpont van benne, de volt már az 1500-as években császári raktár, az 1700-as évektől kezdve pedig dohánygyár is.

A három megmaradt városkapu egyike, a Fischertor a kápolnával, amelyet az 1683-as török támadás emlékére építettek. A támadást az akkor kb. 8000 lakosból kb. 100 élte túl.

A főtér egyik részlete

Egy másik kapu, az Ungartor

Szökőkútban gyönyörködő kisasszony

A harmadik kapu, a Wienertor

A Heimenburg bejárata

És a kilátás a várból

Szemben a Braunsberg, odalent a bevásárlóközpont és a strand

Bújócskázás és futkározás a várban

Megmaradt épületrészek


Lentről visszanéztünk a várra

Grillezett sertésszelet gnocchival és sajtmártással a Donau Caféban, a Duna-parton, nagyon finom volt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai