Vírus és korlátozás

 Azt már mondtam, hogy nekem tele a hócipőm az egésszel, de most már azt is lehet tudni, hogy Flórának is. Minden este beszélünk Messengeren a szüleimmel, ez a szokás a tavaszi karantén elején alakult ki, és teljesen beépült a napirendünkbe, a gyerek tudja, mikor következik, és várja is.

Tegnap: "Nagyi, mikor jössz?"

Ma: "Megyünk Papához? Megyünk Nagyihoz?" "Reméljük, hamarosan mehetünk." [sírós hangon:] "Nem! Most megyünk!"

Szóval tele már a bakancsunk, de nagyon. De legalább foci lesz, az a lényeg, annak kell örülni, ami van, ugyebár.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai