Mozgás karanténban

Igyekeztem többet mozogni, mint szoktam, mert tudható volt, hogy akinek a napi mozgása hirtelen nullára csökken, az egy-két hónap alatt sokat fog hízni. Mivel én eleve korlátozottan vagyok jóban magammal, erre semmi szükség nem volt. Így két és fél hónap után két kilóval mutat többet a mérleg, és még mindig nem értem el a terhesség előtti súlyomat, hála az égnek. Amúgy rejtély számomra, mitől fogytam ennyit a szülés után, de kifejezetten örülök neki, hogy így alakult. A karantén első két hónapjában korlátozottan sikerült tartani az elképzelést, azóta valamivel jobban, remélem, lesz is látszatja hamarosan.

Ha úgy edzek, hogy Flóra is ébren van, akkor jóga, pilates és aerobic váltogatja egymást, ő ebből a jógát és a pilatest kedveli jobban. Neki is le szoktam teríteni egy szőnyeget/polifoamot, és ő is csinálja a gyakorlatokat, nagyon cuki. És milyen ügyes! Aztán egyszer csak elunja a dolgot, és - mivel most már jól megtanulta, hogy ilyenkor végképp tilos birizgálni a laptopomat, mert onnan nézzük az edzést - ilyenkor nekiáll engem birizgálni. Hol a testrészeimet sorolja úgy, hogy közben mutatja is, melyikről beszél, hol rám ül. Ez pl. egy hasizomgyakorlatnál vagy egy planknél kimondottan vicces :D

A kettlebellt viszont mindig olyankorra hagyom, amikor már alszik, mert nem érzem biztonságosnak, hogy kisgyerek mellett egy 12 kg-os golyóval hadonásszak. A két svéd lány, akikhez Máltán jártam kettlebellre, úgy próbálja túlélni a karantén idejét, hogy összeraktak négy- vagy ötféle edzéstervet, és 25 euróért árulják. Megvettem a KB Mix címűt, mert az volt náluk a kedvenc óratípusom - kettlebelles és saját testsúlyos gyakorlatok váltogatják egymást, és általában a tüdőmet majd kiköptem óra végére. Ez az összeállítás 12 edzéstervet tartalmaz. Szépen megszerkesztették, mindegyik edzés mellé került egy poénos kép a fiatalabb testvérről, és a youtube-csatornájukra mindegyik edzést feltöltötték, persze nem 30-40 perces terjedelemben, hanem fél-egy percben, hogy a gyakorlatokat megmutassák. Kemény lett mind a 12, egészen Máltán éreztem magam, amikor csináltam őket. Ez különösen azért volt jó érzés, mert nagyon úgy néz ki, hogy idén (is) bukom a fogadalmamat, miszerint minden évben ott töltök egy hosszú hétvégét, megnézek ezt-azt, és elmegyek a lányokhoz egy-két órára (persze ideális esetben családdal, de ha nem akarnak jönni, és nem bánják, hogy én megyek, akkor egyedül).

Van egy másik kettlebelles forrásom, akinek eddig csak a hírlevelét olvasgattam kisebb-nagyobb lelkesedéssel. Az már az elején látszott, hogy ő is profi, és jók lesznek az edzéstervei, csak a karantén előtt valahogy sosem bírtam rávenni magam, hogy belevágjak. Na, ma megnéztem egy csomót, és tényleg menők, úgyhogy ki is választottam egyet. Mindjárt nem is bírtam annyit csinálni belőle, amennyit kellett volna :D Na, sebaj, majd akkor, amikor legközelebb sorra kerül ugyanez. Addigra már lesz a 12 kilós mellett egy 8 vagy 6 kilós golyóm is, az sokat fog segíteni rajtam. Persze a nagyon durva dolgokat, amikhez gyenge vagyok, addig nem a golyóval nyomom, hanem a 2 kilós súlyzóval, csak az meg túl könnyű.

Egyedül a futást nem sikerült beépíteni. Kár érte, mert nagyon jó lenne heti egyszer-kétszer eljutni, de még nem adtam fel teljesen. Hátha valamikor mégis összejön.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai