Flóra-móka

Szombaton a sógornőméknél voltunk, délelőtt érkeztünk, ebéd után, de már bőven a délutáni alvás idejében indultunk el hazafelé. Már egy ideje nem szeretem, ha Flóra elalszik a kocsiban egy rövidebb úton, mint amilyen ez is volt (15-20 perc), mert ennyi idő nagyon kevés délutáni alvásnak, viszont azonnal felébred, amikor kivesszük az üléséből, és már nem tud visszaaludni.

Még nem voltunk úton öt perce, amikor láttam, hogy a gyerek már csak egy egészen aprócska résen néz kifelé. Kicsit csalódottan kérdeztem:
- Akkor te most el fogsz aludni?
Eltelt kb. három másodperc, majd (a rés a szemén változatlan) fejrázás és:
- Nein.
További három másodperc múlva aludt, mint a bunda.

Megérkeztünk, Tomi kivette az ülésből, átadta nekem. Flóra a vállamra borult, úgy tűnt, kivételesen nem ébredt fel. Elindultam vele be a házba, egyszer csak felneszelt, de még mindig álomban, mint félálomban közölte:
- Menni.
Ez a kislány legszívesebben állandóan úton lenne :D Ja, és végül persze felébredt, és nem is aludt már vissza.

(A leggyakoribb szavai amúgy az enni, inni és menni. Perceken át tudja komibálni őket: "Menni. Enni. Inni. Inni. Inni. Enni. Inni. Menni. Enni. Enni. Menni. Menni. Inni." És így tovább.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai