Résen kell lenni

Délután belealudtam a kutyás videóba*, aztán kb. 10-15 perccel később arra ébredtem, hogy a gyerek a telefonomon lévő videókat és képeket nézegeti, majd felvillant a Facebook Story. Gyorsan kivettem a kezéből a telefont, de már eltűnt addigra, amit csinált. Kerestem, posztolt-e valamit, úgy láttam, nem. Erre kaptam az értesítést, hogy 55 ember látta és nem tudom, mennyi lájkolta a képemet. A tojástartóból fabrikált hajót, amit amúgy nem állt szándékomban az ismerőseim elé tárni. Hát, így történt, hogy a gyerek posztolta életem az első Facebook Storyját. Az a szerencse, hogy nem róla készült képet/videót tett ki, mert akkor nekem bambi lenne (hogy Tomit idézzem, és ő is lenne az, aki gondoskodik erről).

*kicsit álmos voltam, hiba volt javasolni, hogy fekve nézzük a vauvaut, de hát úgy szeretem, mikor bújik a gyerek

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai