Vicces pillanatok
Amikor jöttünk hazafelé Máltáról, a becsekkolásnál elkérte a hölgy az útleveleket, majd - mert látta a kezemben a gyereket -, mondta, hogy feltehetjük a szalagra a bőröndöket. Azt feleltem, nincs feladandó csomagunk, kézipoggyásszal jöttünk. Ezen ledöbbent. "Nincs bőröndjük?" Még a pultból is kihajolt, annyira hihetetlennek tűnt neki :D Később beszéltük is Tomival, hogy pár év múlva mi sem fogjuk érteni, hogyan mentünk el két hétre nyaralni egy gyerekkel két kis kézipoggyásszal.
Tegnap már kiderült az óvónő számára, hogy a mi lányunk szeret enni, mert tök lelkesen rohant az asztalhoz, amikor behozták a reggelit. Ma reggel Flóra itthon már nem is volt hajlandó reggelizni, csak mosolygott rám, gondoltam is, hogy készíti a pocakot a benti reggelire. Amint belépett a csoportszoba ajtaján, már rohant is az asztalhoz, kihúzta a széket, és leült :D Mondta neki az óvónő, hogy csak később lehet majd enni, és elhívta játszani, ez sikerült is, tök jól ellegózgattak vagy negyed órát. Ekkor tolta be a dadus a reggelit. Az óvónő mutatta Flórának, hogy mi érkezett, mire ő boldogan felsikkantott, felpattant, és már szaladt is az asztalhoz. Ekkor az óvónő meglepőt mondott: mégse tíz percre menjek ki, hanem fél órára, és ne fél óra ottlét után, hanem most rögtön, a reggeli elején. Így is lett. Flóra kicsit sírt, kb. tíz másodpercet, majd fél órán keresztül hallgattam a csöndet az előtérben. Annyira kíváncsi voltam, mit csinálhat a gyerek, hogy alig bírtam olvasni. Aztán visszamentem, és ott ült az asztalnál, és evett. Nagyon meglepődtem, kérdeztem az óvónőt, hogy ebben a fél órában csak evett-e, azt válaszolta, igen. Ezen mindig elmosolyodom, ahányszor eszembe jut :D Szóval Flórára is igaz, hogy a szívéhez a gyomrán át vezet az út, úgy tűnik.
Tegnap már kiderült az óvónő számára, hogy a mi lányunk szeret enni, mert tök lelkesen rohant az asztalhoz, amikor behozták a reggelit. Ma reggel Flóra itthon már nem is volt hajlandó reggelizni, csak mosolygott rám, gondoltam is, hogy készíti a pocakot a benti reggelire. Amint belépett a csoportszoba ajtaján, már rohant is az asztalhoz, kihúzta a széket, és leült :D Mondta neki az óvónő, hogy csak később lehet majd enni, és elhívta játszani, ez sikerült is, tök jól ellegózgattak vagy negyed órát. Ekkor tolta be a dadus a reggelit. Az óvónő mutatta Flórának, hogy mi érkezett, mire ő boldogan felsikkantott, felpattant, és már szaladt is az asztalhoz. Ekkor az óvónő meglepőt mondott: mégse tíz percre menjek ki, hanem fél órára, és ne fél óra ottlét után, hanem most rögtön, a reggeli elején. Így is lett. Flóra kicsit sírt, kb. tíz másodpercet, majd fél órán keresztül hallgattam a csöndet az előtérben. Annyira kíváncsi voltam, mit csinálhat a gyerek, hogy alig bírtam olvasni. Aztán visszamentem, és ott ült az asztalnál, és evett. Nagyon meglepődtem, kérdeztem az óvónőt, hogy ebben a fél órában csak evett-e, azt válaszolta, igen. Ezen mindig elmosolyodom, ahányszor eszembe jut :D Szóval Flórára is igaz, hogy a szívéhez a gyomrán át vezet az út, úgy tűnik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése