Bölcsi

Januártól dolgozom, így Flórával elkezdtük a beszoktatást, hogy legyen rendesen idő, ne kelljen görcsölni meg kapkodni. Itt nincs külön bölcsi, hanem vannak ovik, amiknek van bölcsis csoportja. A mi ovink kicsi, egy bölcsis és egy ovis csoport van, összesen harminc gyerek, aminek nagyon örülök. Október 1-jén, kedden ment először, akkor még mindketten bent voltunk vele a csoportszobában, azóta csak én vagyok ott, mert csak egy szülő lehet.

Első nap még kb. tíz percig kapaszkodott Tomiba és belém, csak utána indult el, de játszott egy kicsit, tologatta a babakocsit, és szépen felfedezte a szobát. Szerdán már csak kb. öt percet kapaszkodott, csütörtökön még kevesebbet, pénteken már rögtön ment játszani. Nézegette a könyveket, pár nap után már az óvónőt kérte, hogy olvasson neki, labdázott, legózott, a játékkonyhában főzött, aztán sütizett az óvónővel meg egy másik kislánnyal. Érdeklik a gyerekek, többeket simogatott és ölelgetett már, és szerintem az óvónők meg a dadusok is szimpatikusak neki. Csütörtökön kapott egy kis hátizsákot, hát, teljesen odavolt, nagyon tetszik neki, azóta azzal jár. Szerda óta mindig viszek egy könyvet, mert kérte az óvónő, így Flóra kevésbé rohangál oda hozzám.

Pénteken kellett először egyedül hagynom bent. Fél órát ott voltam, aztán öt percre kimentem. Nehéz volt kibírni ezt az időt, mert Flóra gond nélkül végigzokogta, zengett tőle az ovi. Amikor bementem, csak úgy nyugodott meg, hogy felvettem egy kicsit, viszont utána rohant vissza játszani fülig érő szájjal, de az óvónő azt mondta, ilyenkor már nem mehet vissza, mert azt kell neki megtanítani, hogy ha jönnek érte, akkor indulni kell haza. Miután felöltöztettem az előtérben, előbb gyorsan rácsukta az igazgatónőre az ajtót (mert rend a lelke mindennek, és az ajtó becsukva jó), majd visszarohant a csoportszobához, és kopogott, hogy be akar menni :D Ma bevittük a fehér nyusziját, előtte mondtam neki, hogy a nyuszi lesz vele, amikor én kimegyek, ölelgette is egy csomót. Megint fél órát voltam vele, szinte rám sem bagózott, viszont már leült a gyerekekkel reggelizni, és evett is szépen, ügyesen. Most hét percet voltam kint, és ugyan sírt meg kiabált, hogy anyaaa, nem végig, több perc szünet is volt közben, és nem hallottam azt a kétségbeesést, mint pénteken. Az óvónő utána azt mondta, hogy már el lehetett terelni a figyelmét, kicsit játszott. Holnap már tíz percet leszek kint.

Kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt szokik be. Tényleg nagyon jó, hogy januárig van időnk,

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai