Főzőcske
Mostanában több olyat is főztem-sütöttem, amit nem szoktam, de rá kellene szokni, mert elég jól sikerültek. (Tomi szerint is.)
- Juhtúrós sztrapacska: ezt egyszer már próbáltam, finom is lett, de aztán szomorúan állapítottam meg Donovalyban egy hótalpas túra után, hogy a kanyarban sem vagyok a szlovák eredetihez képest. De most annyira nagyon ízlett, de annyira! Sokkal jobb lett, mint a múltkor. Gluténmentes lisztből készült, szerintem nem lehetett érezni rajta. Tomival amúgy van egy megállapodásunk, miszerint én mindig igyekszem gluténmentes lisztből és nyírfacukorral főzni-sütni, de ha bármikor úgy érzi, hogy adott dolog hagyományosan finomabb lett volna, akkor szól, és legközelebb úgy csinálom. Eddig még nem mondta semmire, hogy nem ízlik neki, a sztrapacskát például javasolta rendszeresebb elkészítésre. Mondtam is, hogy annyi van csak, legközelebb meg kellene osztanunk a vele járó szívást. Ilyenből kettő van: a krumplireszelés meg a galuskaszaggatás. A kezem letört, mire mindkettőnek a végére értem.
- Hentestokány: ezt már nagyon régóta kívántam, de sosem alakult úgy, hogy megcsináljam. Most úgy alakult. Tominak nagyon ízlett, azt mondta, legyen ilyen máskor is.
- A farm, ahol élünkben van egy rész, amikor Nellie ráhajt Almanzóra, és a kedvenc ételével akarja elcsábítani, de hát úrilány nem főz, szóval Laurával főzet, aki viszont szintén szeretne ráhajtani Almanzóra, Nellie-t meg eléggé utálja. Íme, a történet fél percben:
Szóval Almanzo kedvenc étele a fahéjas csirke. Ez elég furán hangzik, rengetegszer rákérdeztem Tominál, biztos benne van-e, hogy kipróbáljuk. Mindig azt mondta, igen. Úgyhogy megfőztem. Elképesztően finom! A recept erre található, ha valaki kedvet kapna hozzá. Én combból csináltam, mert az volt itthon, szerintem nem befolyásol semmit.
- Tojásos nokedli: ez nem egy bonyolult történet, gyerekkoromban megtanították a szüleim, hogyan kell, de mivel utáltam nokedlit szaggatni, még sosem csináltam, amióta elköltöztem otthonról (ennek augusztus 17-én volt tíz éve, azta!). Tomi viszont nagyon szereti, meg úgy általában a nokedlit is, és miután a sztapacska elkészítését túléltem, úgy éreztem, a sima nokedli gyerekjáték. És tényleg. És jó lett. Tomi azt kérte, mindig így csináljam majd, mert neki így jobban ízlik, mint amihez szokott. (A recept azt írta, akkor a legjobb, ha kicsit folyósra hagyjuk a tojást, gondoltam, ám legyen.) Ez is gluténmentes volt, szintén nem lehetett érezni az ízén.
- Kakaós csiga: évek óta szeretném kipróbálni, mert a túrós táska mellett ez a kedvenc péksütim, de amióta kerülöm a glutént meg a cukrot (három és fél éve, OMG), még csak egyszer ettem (a terhesség és a szoptatás kapcsán kicsit elkanászodtam étrendileg, de itthon már teljesen visszaálltam), de eddig nem mertem, mert nehéznek tűnt. Találtam egy szimpatikus receptet, úgy ítéltem meg, nem fogja befolyásolni a végeredmény állagát, ha gluténmentesre cserélem a lisztet, plusz cukor helyett nyírfacukrot használtam, és tök jó lett. Tomi szerint is.
Ezektől a sikerélményektől úgy felbátorodtam, hogy jövő héten almás pitét is sütök. Azt eddig egyszer próbáltam egy profi szakács kuktájaként, de tökre kiborultam a végére, mert az a tészta hisztisebb, mint Borsószem királykisasszony, de komolyan. Nem baj, most van kedvem a kihíváshoz, aztán ha nem lesz jó, akkor megint tíz évig nem próbálkozom vele, hehe.
- Juhtúrós sztrapacska: ezt egyszer már próbáltam, finom is lett, de aztán szomorúan állapítottam meg Donovalyban egy hótalpas túra után, hogy a kanyarban sem vagyok a szlovák eredetihez képest. De most annyira nagyon ízlett, de annyira! Sokkal jobb lett, mint a múltkor. Gluténmentes lisztből készült, szerintem nem lehetett érezni rajta. Tomival amúgy van egy megállapodásunk, miszerint én mindig igyekszem gluténmentes lisztből és nyírfacukorral főzni-sütni, de ha bármikor úgy érzi, hogy adott dolog hagyományosan finomabb lett volna, akkor szól, és legközelebb úgy csinálom. Eddig még nem mondta semmire, hogy nem ízlik neki, a sztrapacskát például javasolta rendszeresebb elkészítésre. Mondtam is, hogy annyi van csak, legközelebb meg kellene osztanunk a vele járó szívást. Ilyenből kettő van: a krumplireszelés meg a galuskaszaggatás. A kezem letört, mire mindkettőnek a végére értem.
- Hentestokány: ezt már nagyon régóta kívántam, de sosem alakult úgy, hogy megcsináljam. Most úgy alakult. Tominak nagyon ízlett, azt mondta, legyen ilyen máskor is.
- A farm, ahol élünkben van egy rész, amikor Nellie ráhajt Almanzóra, és a kedvenc ételével akarja elcsábítani, de hát úrilány nem főz, szóval Laurával főzet, aki viszont szintén szeretne ráhajtani Almanzóra, Nellie-t meg eléggé utálja. Íme, a történet fél percben:
Szóval Almanzo kedvenc étele a fahéjas csirke. Ez elég furán hangzik, rengetegszer rákérdeztem Tominál, biztos benne van-e, hogy kipróbáljuk. Mindig azt mondta, igen. Úgyhogy megfőztem. Elképesztően finom! A recept erre található, ha valaki kedvet kapna hozzá. Én combból csináltam, mert az volt itthon, szerintem nem befolyásol semmit.
- Tojásos nokedli: ez nem egy bonyolult történet, gyerekkoromban megtanították a szüleim, hogyan kell, de mivel utáltam nokedlit szaggatni, még sosem csináltam, amióta elköltöztem otthonról (ennek augusztus 17-én volt tíz éve, azta!). Tomi viszont nagyon szereti, meg úgy általában a nokedlit is, és miután a sztapacska elkészítését túléltem, úgy éreztem, a sima nokedli gyerekjáték. És tényleg. És jó lett. Tomi azt kérte, mindig így csináljam majd, mert neki így jobban ízlik, mint amihez szokott. (A recept azt írta, akkor a legjobb, ha kicsit folyósra hagyjuk a tojást, gondoltam, ám legyen.) Ez is gluténmentes volt, szintén nem lehetett érezni az ízén.
- Kakaós csiga: évek óta szeretném kipróbálni, mert a túrós táska mellett ez a kedvenc péksütim, de amióta kerülöm a glutént meg a cukrot (három és fél éve, OMG), még csak egyszer ettem (a terhesség és a szoptatás kapcsán kicsit elkanászodtam étrendileg, de itthon már teljesen visszaálltam), de eddig nem mertem, mert nehéznek tűnt. Találtam egy szimpatikus receptet, úgy ítéltem meg, nem fogja befolyásolni a végeredmény állagát, ha gluténmentesre cserélem a lisztet, plusz cukor helyett nyírfacukrot használtam, és tök jó lett. Tomi szerint is.
Ezektől a sikerélményektől úgy felbátorodtam, hogy jövő héten almás pitét is sütök. Azt eddig egyszer próbáltam egy profi szakács kuktájaként, de tökre kiborultam a végére, mert az a tészta hisztisebb, mint Borsószem királykisasszony, de komolyan. Nem baj, most van kedvem a kihíváshoz, aztán ha nem lesz jó, akkor megint tíz évig nem próbálkozom vele, hehe.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése