Szociális mosoly

Az nagyon régóta van, hogy az énekléstől mosolyog álmában, és az sem új, hogy ránk mosolyog, de eddig nem voltam benne biztos, hogy ez utóbbi szociális mosoly. Most viszont már tuti, hogy az. Ha örül valakinek, rámosolyog - az apjára, Györgyiékre, Blankára, aki tegnap volt itt, és akit karácsony óta nem láttam, és de rossz volt, és milyen jólesett most egy napot beszélgetni, az apjára, rám. És milyen huncutul!

Tegnap Tomi volt az éjszakás, és bár Flóra negyed 1-kor elaludt, Tomi is így tett, úgyhogy csak fél 4-kor hozta át. Az áthozásra Flóra felébredt, de nem sírt, csak rúgkapált a kiságyban. Amikor még tíz perc után sem aludt el, gondoltam, megszoptatom, azzal mindketten jól járunk - tele pocak, üres(ebb) mell, win-win. És amikor benéztem a kiságyba, és meglátott, rám nevetett :) Kész, elolvadtam. Amúgy már az első szava is megvolt :P

Valamelyik nap nagyon sírt, és teljesen olyan volt, mintha azt zokogná, hogy anyaaa, anyaaa. Tomi rá a tanúm.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai