Hordozás és mozgás
A gyerek végül is elfogadta a hordozót. Volt már sétálni Tomival, velem és az egyik nagynénjével is, mindig jókat alszik séta közben. A megkötés még nem tökéletes sem nálam, sem Tominál, de gyakoroljuk, majd belejövünk. Nagyon örülök, sokkal jobb ez, mint a babakocsi. Még kicsit gyenge vagyok hozzá, elsőre egy órát sétáltam Flórával, és ez alatt eléggé leharcolódott a vállam, de majd megerősödöm.
Múlt héten, vagy lehet, hogy előtte elkezdtem mozogni végre. Először extra lightos minitornával indítottam, hogy felmérjem, mennyire épültek le az izmaim: fél perc plank, utána tíz gurulás a haskerékkel, ebből három kör, majd tíz guggolás, utána tíz másodpercig a legmélyebb ponton maradás, ebből is három kör. A hasizmom jóval gyengébb, mint volt, de ez nem lepett meg. A karom gyengülése annál inkább, de majd ezt is visszaépítem. Egyre erősebb a tornám, egyre több gyakorlat van benne, csak közben figyelni kell, hogy ne legyen durva izomlázam, mert azzal megzavarhatom a szoptatást.
Ezen kívül múlt héten elkezdtem egy öt alkalmas pilates tanfolyamot, amit nemrég szült anyukáknak hirdettek, és itt van egy köpésre, konkrétan nyolc perc séta. Gondoltam, elsőre nem viszem Flórát, előbb felmérem a terepet. Jól meg is lepődtem, amikor ketten voltunk, és a másik résztvevő egy hatvan körüli hölgy volt. Az óra tetszett, jó gyakorlatok voltak, tiszta lelkes lettem, mint annak idején, amikor még szerettem Pesten pilatesre járni. (Akkor múlt el a lelkesedésem, amikor a csoport egy része nekiállt nyafogni, hogy ne legyenek nehéz gyakorlatok, hanem inkább pihenjünk, ezért pihentünk. Én úgy éreztem, pihenni otthon, ingyen is tudok, mozogni meg azért járok, hogy mozogjak, és akkor egy idő után nem mentem többet.) A terem is jó, vannak gépek is, ez nagyon izgi, majd ki kell derítenem, hogy csak a magánórákon használják ezeket, vagy van csoportos óra is, ahol bevetésre kerülnek, mert utóbbi esetben a tanfolyam után is fogok járni.
Futni még nem jutottam el, de hamarosan az is eljön. Tervezem, hogy még a héten valamelyik reggel vagy késő délután elmegyek egy körre, ott is felmérem, milyen állapotban vagyok, mennyit bírok.
Lassan csak beindul újra ez a mozgás. Örülök neki, mert bár a súlyommal elégedett vagyok, az alakommal nem. Persze soha nem is voltam, mindig utólag, képeket nézegetve lepődöm meg, hogy velem igazából nincs baj. Azért most van, maradt egy kis hasam meg combom, amire nem tartok igényt.
Múlt héten, vagy lehet, hogy előtte elkezdtem mozogni végre. Először extra lightos minitornával indítottam, hogy felmérjem, mennyire épültek le az izmaim: fél perc plank, utána tíz gurulás a haskerékkel, ebből három kör, majd tíz guggolás, utána tíz másodpercig a legmélyebb ponton maradás, ebből is három kör. A hasizmom jóval gyengébb, mint volt, de ez nem lepett meg. A karom gyengülése annál inkább, de majd ezt is visszaépítem. Egyre erősebb a tornám, egyre több gyakorlat van benne, csak közben figyelni kell, hogy ne legyen durva izomlázam, mert azzal megzavarhatom a szoptatást.
Ezen kívül múlt héten elkezdtem egy öt alkalmas pilates tanfolyamot, amit nemrég szült anyukáknak hirdettek, és itt van egy köpésre, konkrétan nyolc perc séta. Gondoltam, elsőre nem viszem Flórát, előbb felmérem a terepet. Jól meg is lepődtem, amikor ketten voltunk, és a másik résztvevő egy hatvan körüli hölgy volt. Az óra tetszett, jó gyakorlatok voltak, tiszta lelkes lettem, mint annak idején, amikor még szerettem Pesten pilatesre járni. (Akkor múlt el a lelkesedésem, amikor a csoport egy része nekiállt nyafogni, hogy ne legyenek nehéz gyakorlatok, hanem inkább pihenjünk, ezért pihentünk. Én úgy éreztem, pihenni otthon, ingyen is tudok, mozogni meg azért járok, hogy mozogjak, és akkor egy idő után nem mentem többet.) A terem is jó, vannak gépek is, ez nagyon izgi, majd ki kell derítenem, hogy csak a magánórákon használják ezeket, vagy van csoportos óra is, ahol bevetésre kerülnek, mert utóbbi esetben a tanfolyam után is fogok járni.
Futni még nem jutottam el, de hamarosan az is eljön. Tervezem, hogy még a héten valamelyik reggel vagy késő délután elmegyek egy körre, ott is felmérem, milyen állapotban vagyok, mennyit bírok.
Lassan csak beindul újra ez a mozgás. Örülök neki, mert bár a súlyommal elégedett vagyok, az alakommal nem. Persze soha nem is voltam, mindig utólag, képeket nézegetve lepődöm meg, hogy velem igazából nincs baj. Azért most van, maradt egy kis hasam meg combom, amire nem tartok igényt.
Jaj, nagyon örülök! :) :) :)
VálaszTörlés:* :)
Törlés