Zene

Van dala is, bár a neve nem e miatt a dal miatt tetszett meg nagyon.



Ennek a szövegét nem tudom, ezért csak dúdolom neki, de az már biztos, hogy az éneklést nagyon szereti. Sokat énekelek neki mindenfélét, tanultam több dalt is a terhesség alatt, amire gyerekkoromból emlékszem, csak persze a szöveget már ezerszer elfelejtettem, mióta anyu énekelte nekem ill. anyuval hallgattuk. A Bóbitát nagyon szereti, attól megnyugszik, meg a jó hosszan rezgetett ommmmmtól is amúgy (ezt egy videóban láttam csecsemő nyugtatására, és nálunk is beválni látszik), tegnap a kórház felé menet bemagoltam neki a Brumm, brumm, Brúnót is, amit anyu mindig a lázméréskor énekelt nekem, mert akkor nyugton maradtam. Meg egyik éjjel bevágtam a Dennis, a komiszban elhangzó verset, amit nagyon-nagyon szeretek, és nagyon régen elhatároztam már, hogy a gyerekem is meg fog vele ismerkedni. Ez itt:


Én nem ilyen drámaian szavalom, de hát nem is az a lényeg.

Amúgy nem tudom, mennyire megyek majd át babablogba, de az tuti, hogy jelenleg ez történik velem, úgyhogy más dolgokkal nem is nagyon foglalkozom. Azért majd igyekszem másról is beszélni, és ígérem, nem fogom olyan intim részletekkel szórakoztatni a publikumot, hogy pl. mennyit szopott, hány pelust használt el egy nap alatt és társai :)

Megjegyzések

  1. Én nagyon örülök a babablognak is :) szerintem nagyon szép, ahogy az ember világának egy része átformálódik egy kedves, gyermeki tündérországgá, ahol a gyerek a főhős, az anya pedig az összes mágikus erővel bíró segítő megtestesítője. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok


    1. Remélem, leszek olyan jó anyukája, mint nekem anyu.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai