A különleges nap margójára
Visszanéztem a blogon az elmúlt pár évet, mik történtek azon a napon, ami Flóra születésnapja lett.
2017-ben nagyüzemben fordítottam párhuzamosan két könyvet, nagyon a vége felé jártam, ennek örültem, valamint megnéztem egy részt a Szívek szállodájából.
2016-ról nincs infó, de 2015-ben Máltán éltem, és kettlebell edzésen voltam, és az a poén, hogy pont arra az edzésre konkrétan emlékszem is, mert az első edzésem volt az egyik edzővel, és tökre kikészültem, aminek nagyon örültem (én ilyen mazochista módon szoktam edzeni), és este Sophie barátnőmmel mentünk a Gochi nevű sushi étterembe (ami most zárt be :( ) vacsorázni, majd megnéztük a moziban az Exodust, szóval ez egy olyan nap, amire tök részletesen emlékszem, és nem csak a blogposzt miatt, és szinte tuti, hogy aznap nem gondoltam arra, esetleg ez lesz-e a gyerekem születésének napja.
2013-ban még élt Marci kutya, de már nem velem, és január 7-én sétálni vittem, és nagyon örült nekem. Ezt is jó volt felidézni, mert bár Marci sosem lett Liza, azért csak belopta magát a szívembe a kezdeti nehézségek után.
A 2012-es január 7-re is élénken emlékszem: aznap könyvtárba rohangásztam egy vizsga miatt, amire volt egy tök hosszú irodalomlista részben franciául, amely nyelven én nem beszélek/olvasok, és a professzor azt mondta, csak olvasgassak, aztán majd beszélgetünk, mire én furán néztem, hogy aha, azért egy tétellista megkönnyítené a helyzetemet. (De aztán tényleg csak beszélgettünk, be kellett számolnom két-három könyvről, hogy mit olvastam benne, mivel értek egyet, mivel nem, stb.) Ugyanezen a napon továbbképzés volt a nyelviskolában, és arra a részre emlékszem, hogy előtte, amíg vártam, olvastam a német nyelvű tanulmányt a vizsgára, és tökre tetszett. Este vizsgáztattam is, és ekkor olvastam Kosztolányi Nyelv és lélek című könyvét rohamtempóban - az egy zseniális könyv, imádtam. Ezen a napon született ez a bejegyzés is "Körmére égett a munka címmel", és csak azért idézem, mert erre is tökre emlékszem: "Lapozgatom a Rába György-kötetet, és egyszer csak az egyik lapon hatalmas vörös tócsa pislog rám. Mondom, ez mi lehet, valaki eret vágott? De nem. Tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy az bizony egy viaszfolt. Piros gyertyából. Érdekes, érdekes. (Azt viszont sosem fogom megérteni, miért nem lehet a könyvekre vigyázni, pláne, ha könyvtárból hozzuk ki őket.)"
2010-ben ezen a napon lett meg az amerikanisztikás államvizsgám! Na, hát ha azon a napon azt mondja valaki, hogy nyolc év múlva megszületik a kisbabám, tutira meg lettem volna döbbenve. (Hogy olyan sokára :D )
2009-ből és 2008-ból semmi infó, 2007-ből annyi áll rendelkezésemre, hogy vettem naptárt. Hát, nem valami nagy esemény, de mégis, valami emlékfoszlány.
És eddig tart a legendárium, mert 2006 februárjában kezdtem a blogírást, az annál korábbi évekről nem szól a fáma :)
2017-ben nagyüzemben fordítottam párhuzamosan két könyvet, nagyon a vége felé jártam, ennek örültem, valamint megnéztem egy részt a Szívek szállodájából.
2016-ról nincs infó, de 2015-ben Máltán éltem, és kettlebell edzésen voltam, és az a poén, hogy pont arra az edzésre konkrétan emlékszem is, mert az első edzésem volt az egyik edzővel, és tökre kikészültem, aminek nagyon örültem (én ilyen mazochista módon szoktam edzeni), és este Sophie barátnőmmel mentünk a Gochi nevű sushi étterembe (ami most zárt be :( ) vacsorázni, majd megnéztük a moziban az Exodust, szóval ez egy olyan nap, amire tök részletesen emlékszem, és nem csak a blogposzt miatt, és szinte tuti, hogy aznap nem gondoltam arra, esetleg ez lesz-e a gyerekem születésének napja.
2013-ban még élt Marci kutya, de már nem velem, és január 7-én sétálni vittem, és nagyon örült nekem. Ezt is jó volt felidézni, mert bár Marci sosem lett Liza, azért csak belopta magát a szívembe a kezdeti nehézségek után.
A 2012-es január 7-re is élénken emlékszem: aznap könyvtárba rohangásztam egy vizsga miatt, amire volt egy tök hosszú irodalomlista részben franciául, amely nyelven én nem beszélek/olvasok, és a professzor azt mondta, csak olvasgassak, aztán majd beszélgetünk, mire én furán néztem, hogy aha, azért egy tétellista megkönnyítené a helyzetemet. (De aztán tényleg csak beszélgettünk, be kellett számolnom két-három könyvről, hogy mit olvastam benne, mivel értek egyet, mivel nem, stb.) Ugyanezen a napon továbbképzés volt a nyelviskolában, és arra a részre emlékszem, hogy előtte, amíg vártam, olvastam a német nyelvű tanulmányt a vizsgára, és tökre tetszett. Este vizsgáztattam is, és ekkor olvastam Kosztolányi Nyelv és lélek című könyvét rohamtempóban - az egy zseniális könyv, imádtam. Ezen a napon született ez a bejegyzés is "Körmére égett a munka címmel", és csak azért idézem, mert erre is tökre emlékszem: "Lapozgatom a Rába György-kötetet, és egyszer csak az egyik lapon hatalmas vörös tócsa pislog rám. Mondom, ez mi lehet, valaki eret vágott? De nem. Tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy az bizony egy viaszfolt. Piros gyertyából. Érdekes, érdekes. (Azt viszont sosem fogom megérteni, miért nem lehet a könyvekre vigyázni, pláne, ha könyvtárból hozzuk ki őket.)"
2010-ben ezen a napon lett meg az amerikanisztikás államvizsgám! Na, hát ha azon a napon azt mondja valaki, hogy nyolc év múlva megszületik a kisbabám, tutira meg lettem volna döbbenve. (Hogy olyan sokára :D )
2009-ből és 2008-ból semmi infó, 2007-ből annyi áll rendelkezésemre, hogy vettem naptárt. Hát, nem valami nagy esemény, de mégis, valami emlékfoszlány.
És eddig tart a legendárium, mert 2006 februárjában kezdtem a blogírást, az annál korábbi évekről nem szól a fáma :)
Annyira jó ez az időutazás. Nem tudok betelni vele. "Ha azon a napon valaki azt mondja nekem..." Olyan mellbevágó így ezt a jelenben elképzelni. Hogy mindenkinek vannak olyan napjai az életében, ami után már soha nem lesz semmi olyan, mint előtte. De attól az még jó lesz. Sőt. Attól lesz csak IGAZÁN jó. ❤
VálaszTörlés❤ :) Igen, és egy csomószor meglepődöm egy nap alatt, hogy nahát, van egy gyerekem, a gyerekemnek meg szülinapja, amit feltehetőleg nagyon-nagyon sokáig olyan izgalommal vár majd, mint ahogy én vártam nagyon-nagyon sokáig az enyémet :) (Most már az izgatottság helyett inkább kellemes öröm van bennem, hogy de jó, családi ünneplés lesz.)
Törlés