Bence 10

Már tíz. Nem semmi, hogy elröppent ennyi idő. Nem tűnik úgy, mintha nagyon régen lett volna, amikor az egyetemen - szokásomtól eltérően - egész nap a telefonomat nézegettem, hogy jön-e már a hír, hogy megszületett, meg amikor bementünk meglátogatni a kórházba, és először foghattam meg, még pólyában, és frászt kaptam, mert tüsszentett, én meg nem értettem, minek tüsszög egy alig egynapos csecsemő, ha nincs megfázva. (Nem sok kisbabát láttam előtte, azért.)

Tegnap volt a napja, meg is ünnepeltük. Gondolom, majd a huszadik szülinapján is hasonlóan sokkot kapok. De nagyobb eséllyel már kicsivel korábban, a tizennyolcadikon is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai