Magyar szó

Nem tudom, mitől lehet ez, de ha magyar szót hallok Bécsben, akkor az általában valami csúnya, például káromkodás, de legalább veszekedés. Tegnap is volt egy ilyen eset. Éppen vásároltam, a hűtőknél mellettem állt egy hat-nyolc év körüli kisfiú az anyukájával. Mondott valamit a gyerek, de ez még nem ragadta meg a figyelmemet, még fel sem tűnt, hogy magyarul mondja. Amire viszont felkaptam a fejem, az anyuka reakciója volt: "Leszarom." Kész, teljesen megdöbbentem. Hogy lehet ilyet mondani egy gyereknek? Biztos idegesítő úgy végigmenni vele egy nem kicsi Intersparon, hogy mindenről kijelenti, hogy az neki kellene (amúgy le lehet szoktatni róla, engem legalábbis leszoktatott anyu, és nem is biztos, hogy a gyerek kunyerált, mert ugye nem figyeltem még akkor, amikor ő beszélt), de nem lehetne neki azt mondani, hogy pl. "nem tudok most ezzel foglalkozni", "drágám, erre most nincs időnk", vagy bármi mást? Nagyon komolyan reménykedem, hogy az osztrák szülők között legalább annyi furát lehet találni, mint a magyarok között, és csak azért mindig a magyarokra kapom fel a fejem, mert őket sokkal könnyebben értem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai